Gyűjtés

 

Tartalom

 

Szent Korona-tan, a Wikipédiából, a szabad lexikonból

A titok koronája – a Magyar Szent Korona

A Korona rejtélye

Korona és demokrácia

Tóth Judit: A jelképes jogállam

A Szent Korona-tan

A Szent Korona eszmeiségén alapuló törvénykezés (Eu nyet)

Bunyevácz Zsuzsa beszélget Molnárfi Tiborral, a Szent Korona Tan kutatójával.

A Szent Korona az EU-n kívüli, Gondoskodó Magyarország alapja

Egyebek

Előadások

Linkek

 

Letölthető pdf formátum

Szent Korona-tan,
a Wikipédiából, a szabad lexikonból

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szentkorona-tan

A Szent Korona tana Magyarország történelmi, íratlan alkotmányának alapját képező hagyomány, melyen a magyar állam eszméje alapult, és amely máig ható befolyást gyakorol az alkotmányos közgondolkodásra.

A Szentkorona-tan története

A felbomló törzsi szervezet, és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence szabad népeinek I. István jogi biztosítékot adjon kiváltságaik, jogaik megörzésére és a király leválthatóságára. Ennek a gondolatnak a jegyében I. István király az ú.n. Szent Koronát a mindenkori király fölé emelte. I. István király Imre herceghez intézett Intelmei alapján az ún. Szent Korona jelképezi az országot, mint területet, az ország polgárait, a közigazgatási rendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat és képességeket, a jogi intézményrendszert, az igazságos ítélkezést, a társadalmi türelmet (toleranciát), az ország védelmét és az országban lakó, együttélő, vendégként befogadott idegen népeket.

1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján államalapító király, I. István király Székesfehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomában országát a Szent Korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel. Célja egy, az Ég és Föld között létrejött szerződés létrehozása volt, mely a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, úgy, hogy ezen a földi hatalmak se változtathassanak. A Szentkorona-tan Szent István tudatos államjogi alkotása.

A Szentkorona-tan az idők folyamán finomult, részleteződött. A 15. században Zsigmond királlyal összekülönböző magyar főurak a Szent Korona nevében, a királytól függetlenül kormányozták az országot. Werbőczy István Hármaskönyvében (Bécs, 1515) a Szent Korona teste az ország területe, tagjai az ország polgárai. A Hármaskönyv kimondja, hogy minden hatalom és jog forrása a Szent Korona; az uralkodó csak a Szent Korona nevében cselekszik; továbbá jószágvesztés esetén a birtok visszaszáll a Koronára és a király csak azért adományozhatja tovább, mert a koronázással a Szent Korona jogai átruházódnak rá.

A Szent Korona Országai: Erdély, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia.

1613-ban Révay Péter Commentarius De Sacra Regni Hungariae Corona vagyis A Magyar Királyság Szent Koronájának magyarázata című könyvében, valamint egy másikban, A magyar államról és a magyar Szent Koronáról címűben részletesen kifejti, és a törvények törvényének nevezi a Szentkorona-tant.

Az 1848-as jobbágyfelszabadítással a Szent Korona tagjai közé a teljes lakosság bekerült.

Az I. világháborúban elszenvedett vereség után a magyar állam immár királyától megfosztva megőrizte államformáját, a királyságot. A hatalmat az ún. Szent Korona nevében a kormányzó gyakorolta.

A rendszerváltozás óta újra szabadon választott országgyűlés hozza a törvényeket. A Szentkorona-tan bizonyos körökben megélénkülő hagyomány lett.

A millenniumi Szent Korona-emléktörvény

A államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Országgyűlése megalkotta a 2000. évi I. törvényt[1] Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról.

A törvény fontosabb rendelkezései:

·        A Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban.

·        Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi.

·        4. § (1) A Szent Koronának és a hozzá tartozó jelvényeknek a védelmére és megóvására, valamint a velük kapcsolatos intézkedések megtételére az Országgyűlés Szent Korona Testületet (a továbbiakban: Testület) hoz létre.

·        5. § (1) A Testület tagja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Testület elnöke a köztársasági elnök.

Ezeken túlmenően a törvény meghatározza a koronázási jelvényeket, szabályozza a testület feladatait, lehetővé teszi a koronázási jelvények tudományos vizsgálatát, és hiteles másolatok készítését.

A Szentkorona-tan

A Szentkorona-tan összefoglalása

·        Őfelsége a Szent Korona személy (jogi személy)

·        A Szent Korona a magyar állameszme megtestesítője

·        A Szent Korona teste az ország teste, vagyis az ország földje

·        A Szent Korona tagjai a korona országainak polgárai

·        A Szent Korona minden hatalom és jog forrása, a legfőbb felség

·        A Szent Korona a mindenkori uralkodó fölött áll, az uralkodó a Korona nevében kormányoz

A Szentkorona-tan magyarázata

·        Őfelsége a Szent Korona személy (jogi személy)

·        A Szent Korona a magyar állameszme megtestesítője

A Szent Korona mint jogi személy, jogilag a Magyar Államnak megfelelő.

Ezen túlmenően az állam, mint elvont, megfoghatatlan gondolat fizikai megtestesülése.

Szent István király a Szent Korona képében ajánlotta fel az országát Szűz Máriának.

·        A Szent Korona teste az ország teste, vagyis az ország földje

A föld illetve általánosságban természeti erőforrások a Szent Koronához rendelése biztosíték, amellyel a közösségi erőforrások a közösség egészéhez rendeltettek.

Ezzel megakadályoztatott, hogy pár nemzedék alatt a közösségtől és a közösséget alkotó személyektől a magántulajdon módszerével el lehessen vonni a természeti erőforrásokat, és ezzel a szabad életet ellehetetlenítő közállapotok alakuljanak ki. (Környezetszennyezés, élettér kizsákmányolása pl.: erdőirtással, intenzív mezőgazdaság vegyszereivel stb.)

A Szent Korona teste az egész Kárpát-medence, vagyis Magyarország és a társországok: Erdély, Horvátország, Dalmácia, és Szlavónia.

·        A Szent Korona tagjai a korona országainak polgárai

A Szent Korona tagjai a Szent Korona országainak polgárai.

Tehát a magyar nemzet és az együttlakó vendégnépekre is vonatkozik, akiket külön védelmez a Szentkorona-tan.

Tehát a Szent Korona a politikailag szervezett nép, vagyis a nemzet, és mivel a Szent Korona a legfelsőbb szuverén, felség, ez megfelel a Rousseau által a XVIII. században kigondolt népfelség elvének.

·        A Szent Korona minden hatalom és jog forrása, a legfőbb felség

Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, a Szentkorona-tan nem ismer el fölötte álló személyt.

Ezáltal a Szent Korona tagjai, vagyis a polgárok egyenlőek, közülük senki nem uralkodhat a másikon, tehát a Szentkorona-tan eleve kizár minden diktatúrát.

Az ellenállási jog lehetővé teszi a Szent Korona tagjai számára, hogy az alkotmányosságon túllépő önkényuralommal szemben föllépjenek.

·        A Szent Korona a mindenkori uralkodó fölött áll, az uralkodó a Korona nevében kormányoz

Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, ezért az uralkodó sem állhat fölötte, az ő hatalma is csak a Koronától ered.

 

A Szentkorona-tan tehát ősi, demokratikus alapokon nyugvó eszme, amely korát meghaladó módon biztosította az emberek egyenlőségét, kötelezte a főhatalmat az alkotmány betartására, a főhatalmat választhatóvá és leválthatóvá tette, biztosította a kisebbségek védelmét, a vendégek tiszteletben tartását, védte az ország függetlenségét, az államnak jogi személyiséget adott.

A Szentkorona-tan és a mai alkotmány kérdései

A Szentkorona-tan hagyománya és eszmerendszere fontos hagyomány volt a magyar állam eszméjében I. Istvántól a II. világháborúig. A Szentkorona-tanhoz társított értékek, a demokratikusság, a népuralom, a főhatalom választhatósága, és visszahívhatósága, a társadalmi türelmesség (tolerancia) és a más népek tisztelete.

Források

·        Kiszely István honlapja

·        Alkotmányról szóló honlap

Külső hivatkozások

·           Szent Korona Szövetség

·           Szent Korona Társaság

·           Szent Korona Országáért Alapítvány

·           A titkok koronája (Kiszely István írása)

·           Érdekességek a Magyar Koronáról (ismeretlen szerző)

·           Tóta W. Árpád: A világ processzora: a Szent Korona Berta Tibor: Az Időkód. Szíriuszi magyarok és parakorona az OSZK-ban

Irodalom

A titok koronája – a Magyar Szent Korona

Kiszely István írása http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/038.html

 

Nincs még egy olyan nemzet a Földön, amely egyetlen nemzeti ereklyéjének ekkora jelentőséget tulajdonítana és olyannyira tisztelné, mint a magyar nép a Szent Koronát.

Birtoklásáért trónviszályok dúltak, sokszor árulások és összeesküvések áldozatává lett.

Volt eset, amikor egyszerűen ellopták vagy titkon őrizték.

Egy alkalommal hazaszállítása közben vesztették el, de mindig megkerült.

Többször hurcolták ki az országból, föld alatt elásva rejtegették, és történt, hogy zálog tárgyát képezte.

 

A korona "szent" elnevezése abból az áhítatból eredt, miszerint az államalapító királyt szentté avatták.

 

Példa nélküli az a szemlélet is, melyet a régi feudális Magyarország alkotott a Szent Koronáról: a Szent Korona Tan.

A Magyar Szent Korona a magyar történelem legbecsesebb emléktárgya, s a legrégebben használt, mind a mai napig épségben megmaradt királyi fejék Európában.

A Magyar Szent Korona csaknem ezer esztendeje hozzá tartozik történelmünkhöz.

A Magyar Szent Koronával ezer év alatt 55 magyar királyt koronáztak meg. Csak két király fejére nem tették a Szent Koronát;

§         II. János Zsigmondéra, mint "ellenkirályra", aki csak névleg uralkodott és 1570-ben le is mondott, valamint

§         II. József fejére, aki saját akaratából nem koronáztatta meg magát.

A koronáknak három típusát ismerjük:

1. a házi korona, melyre semmiféle megkötés nem vonatkozik;

2. az országló korona, melyet az uralkodóknak meghatározott alkalmakkor viselni kellett, és

3. a beavató korona, melynek analógiái csak Belső-Ázsiában vannak; európai képviselője egyedül a Magyar Szent Korona.

Ezt az uralkodó csak koronázáskor viselheti, amúgy két koronaőr őrzi. Rajtuk kívül csak a nádorispán nyúlhat hozzá, aki koronázáskor párnán a helyszínre viszi és az érsek helyezi a király fejére.

A magyarok királyainak koronája az államiság jelképe lett, ebből alakult ki a világon egyedülálló Szentkorona Tan.

A Szentkorona Tan

A közvéleményben ma is él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte/adta Szent Istvánnak, az első magyar királynak.

 

A határainkon kívüli magyarság tudatában az anyaországbeliekénél sokkal erősebben él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronához hozzá tartozik a Kárpát-medence egész területe.

Ennek oka az a jogviszony, melynek értelmében a Kárpát-medence a Magyar Szent Korona tulajdona. Ebből következően a Kárpát-medence minden polgára, aki a Magyar Szent Korona uralma alatt került be a Kárpát-medencébe, a Magyar Szent Korona polgára.

 

Ez a jogi helyzet azért áll fenn, mert 1038. augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján Szent István magyar király Székesfehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomában országát a Magyar Szent Korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel.

Ez az ég és a Föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, és ezért ezen a jogi helyzeten a földi hatalmak nem változtathatnak.

A szentkorona-eszme Szent István tudatos politikai és államjogi alkotása.

A törzsi szervezet felbomlása és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence egész szabad lakossága számára István király jogi biztosítékot adjon a kiváltságok megtartására és a király leválthatóságára.

Ennek legegyszerűbb módja ez volt, hogy István király koronáját önmaga (pontosabban a mindenkori király) az ország fölé helyezte.

 

Szent Istvánnak "Intelmei" szerint a Magyar Szent Korona jelképezi az országot, mint területet, az országot, mint egy uralom alá tartozó népességet, a közigazgatási intézményrendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat és képességeket, az igazságos ítélkezést és a jogi intézményrendszert, a társadalmi türelmet, az ország védelmét és az országban lakó, együttélő, vendégként befogadott idegen népeket.

Szent István Intelmei fiához, Imre herceghez a 720-as izlandi alkotmány után a világ második alkotmányának írásban megmaradt emléke.

 

A szentkorona-eszme, mint államjogi rendszer alkalmas arra, hogy ma is jogi, társadalmi rendünk középpontjában legyen, ugyanis ez keresztényi, türelmes, befogadó – nem kirekesztő – , ugyanakkor nemzetvédő és megtartó erő is.

"A Szentkorona-tan nem csak emléke egy dicső múltnak, hanem, kötelező érvénnyel bíró közjogi tan.

A Szent Korona élő személyiség voltát és a Szentkorona-tan hatályos közjogi tan voltát nem kérdőjelezheti meg az a sajnálatos tény, hogy a mai magyar törvényhozó hatalom nemcsak, hogy nem igényli a Szent Korona közjogi tana segítségét, de nem is tekinti élőnek, illetve hatályosnak, márpedig a Szent Korona a mai magyar társadalom akaratától is függetlenül az, ami volt, aminek hosszú évszázadokon át tekintették. a magyar államhatalom alanya, a Szentkorona-tan pedig a történelmi magyar alkotmánynak éppen az a központi elmélete, amely hatálytalaníthatatlansága által legfőbb biztosítéka a magyar közjog folytonosságának"

(Kocsis István).

A Szentkorona-tant soha vissza nem vonta alkotmányosan összeült magyar törvényhozás.

Az 1920. évi magyar nemzetgyűlés a jogfolytonosság kérdését érdemben a Szentkorona-tan szellemében tárgyalta.

A második világháború után Magyarországon a magyar nemzeti öntudat elsorvasztását kormányprogram szintjére emelték; az idegen hatalom kiszolgálói megpróbáltak mindent megtagadtatni a magyar néppel, ami nemzeti önérzetét megtarthatta volna.

Az 1990-ben összeült rendszerváltoztató országgyűlés sem a Szentkorona-tan, sem a jogfolytonosság jelentőségét nem tudta felfogni.

A törvénysértés jogot nem alapít elve alapján a magyar történelemben mindig – 1790-ben, 1865-ben és 1920-ban is – helyreállt a jogfolytonosság csak az 1990-es országgyűlés tagjai nem merték felvetni a jogfolytonosság helyreállításának a kérdését.

A Magyar Szent Korona és megítélése a történelem folyamán

A magyar középkor a Magyar Szent Koronáról azt vallotta, amit első királyunk Szent István legendájának Hartvik püspök által Kálmán király uralkodása idején (1095-1116) készített változatában olvashatunk, amely szerint a pápa Asztrik (Anasztáz) püspökkel Szent Istvánnak áldását és egy koronát is küldött.

Thietmar von Merseburg (+1018-ban) jelentésében ugyan megemlékezik arról, hogy III. Ottó hozzájárult István magyar fejedelem királlyá koronázásához, a pápa áldását is küldte, de semmiféle koronáról nem ejt szót.

1613-ban Révay Péter koronaőr egyértelműen vallotta, hogy a teljes Szent Koronát II. Szilveszter pápa adományozta Szent Istvánnak.

1790 után Weszprémi István, Katona István, Koller József, majd Franz Bock kezdtek alsó ún. "görög" és felső, ún. "latin" koronáról beszélni ahelyett, hogy a Szent Korona alsó és felső részéről írtak volna.

A korona hátsó részén elhelyezett Konstantín, Dukász Mihály és Geobicás képeket sem Ipolyi Arnold, sem Hampel József nem tudta egységes koncepciójába betenni.

Ez okozott problémát Czobor Bélának, Varjú Elemérnek, Otto von Falkénak és sok más főleg művészettörténész és régészkutatónak.

A Magyar Szent Korona származási idejét a IX. századtól a XIII. század közöttire, annak keletkezési helyét pedig Bizáncba, Rómába, Nyugat-Európába és ki-ki fantáziájának és műveltségének megfelelően minden más helyre tette.

Szent Koronánk részei voltak könyvabroncsok, ereklyetartók, kapudíszek, stb.

Akadtak ügyeletes okos "hagyományos" magyarázók, akik nem ismerve a Szent Korona analógiáit taglalgatták annak felső és alsó részét, mintha azt úgy külön készítgették volta és valamikor – a késő-középkorban – összebarkácsolták.

Sajnos az ilyen konformis nézetek vallók leírásai kerültek be a köztudatba.

Ilyen "hagyományos" nézetet vallott a Benda Kálmán és a Fügedi Erik páros, valamint a Kovács Éva és a Lovag Zsuzsa páros, majd Kopári Dénesnek volt afféle "egyéni" nézete, amely szerint Szent Koronánk felső része Szent Bertalan apostol ereklyetartójából készült volna.

E nézetek – Szent Koronánk eredetére eddig kb. 40 elmélet született – felsorolása aligha több tudománytörténeti érdekességeknél.

Új fordulatot vett a Szent Korona vizsgálata, miután az az Egyesült Államokbeli Fort Knox-ból 1978 január 6-án visszakerült Magyarországra.

Ekkor egy négytagú mérnökökből álló csoport (tagjai: Beöthy Mihály, Ferencz Csaba, Ferenczné Árkos Ilona és Fehér András) végzett olyan vizsgálatokat a Magyar Szent Koronán, amely megkérdőjelezték a "hagyományos" nézeteket.

Később Ludwig Rezső és Csomor Lajos aranyművesek ötvös és aranyműves szemmel vizsgálták meg szent ereklyénket és a következő alapvető természettudományos ténymegállapításokra jutottak: a Magyar Szent Korona egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmű.

Szakmailag nem lehet sem bizánci, sem dél-, sem nyugat- sem észak-európai készítmény.

Ékszerkészlete belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai eredetű kaukázusi technikák felhasználásával feltehetően egy kaukázusi ötvösműhelyben készülhetett.

A felső pánton eredetileg is nyolc apostol volt, az alsó rész hátsó oldalán levő – feltehetően Szűz Mária, Raffael- és Uriel arkangyalok képét későbben cserélték ki és másodlagosan tették be a ma látható Konstantín, Dukász Mihály és Geobicás képeket.

Hogy az immár szakmailag bizonyítottan egységes korona hol és mikor készülhetett arra is több nézet van.

·        Csomor Lajos szerint "a Kaukázusban készült hun formában, hun és párthus valamint kaukázusi ábrázolási hagyományok szerint, hun és párthus viseletek ábrázolásával hun és kaukázusi munkamódszerrel" a IV. században.

Mivel a dunhuangi 325-ös barlangban két vezető hun fején, valamint az ordoszi sírleletek között is a Szent Koronánkhoz hasonló kör- és keresztpántos korona látható, felvetődik a kérdés, hogy nem egy ősi hsziungnu (hun) fejedelmi viselet túléléséről van-e szó.

·        Szigeti István szerint Szent Koronánk ott volt az avarok által Kaukázusból elrablott aranykincsek között, amelyet Nagy Károly zsákmányolt, vagy valamelyik avar kagán (el)adott neki.

Vannak adataink arról, hogy amikor Nagy Tundum avar kagán Aachenben hódoló látogatást tett és megkeresztelkedett 796-ban a csodálatos avar ékszerek között volt egy drágamívű korona is és hódolata jeléül felajánlotta Nagy Károlynak.

Feltehető, hogy ezekkel az avar kincsekkel együtt került Szent Koronánk Aachenbe. III. Leó pápa 800-ban Nagy Károlyt ezzel a koronával koronázta meg.

A korona Nagy Károly halála (804) után az uralkodóval 1000-ig Aachen-ben a sírban nyugodott. 1000 húsvétján III. Ottó megtalálta Nagy Károly sírját.

Amikor október 2-án Rómába érkezett, a Szent Koronát is magával vitte és átadta II. Szilveszter pápának, aki neki barátja volt. II. Szilveszter pápa (Gilbert) pedig ezt a koronát küldte el Szent Istvánnak 1000. karácsonyán.

Szigeti István szerint a Szent Korona 310 táján Grúzia keleti részében készült.

·        E logikusnak látszó feltevés mellett természetesen még igen sok más is létezik; Csapody Csaba egész egyszerű feltételezése.

Pl.  István volt olyan hatalmas és gazdag király volt, hogy vehetett vagy készíttethetett magának grúz műhelyben koronát, amivel Anasztáziusz (Asztrik) apát őt 1000 karácsonyán megkoronázta.

A magyar Szent Korona sémája

A pántok csúcsán felírás nélkül az ég és a makrokozmosz uraként trónol a Teremtő Atya Isten.

A Magyar Szent Korona eszmei tartalma két részre oszlik, ahogy két szerkezeti egység alkotja a koronát:

·        az abroncs és

·        a pántok.

A felső rész Isten mennyei birodalmának a szimbóluma; az alsó rész Isten földi országát jelképezi.

 

Az alsó részen az abroncson felírással (Jézus Krisztus görög nevének rövidítésével) Isten földi birodalmának ura, Krisztus székel Mihály és Gabriel arkangyal kíséretében.

A pántokon az Atyától jobbra nem lehet más, mint Krisztus földi helytartója, Péter, háta mögött Péter helyettese, a második fő-tanítvány, Jakab áll.

A Pantokrátor balján Pált ábrázolja az ikon, mert ő külön meghívást kapott.

Leveleinek egy része a kisázsiai egyházakhoz szól, így kultusza az örményeknél is megvolt.

Ezután következik a kedvenc, szeretett tanítvány, János, akire az Atya Fia, Krisztus a kereszten függő édesanyját bízta. Péter lábánál testvére, András látható, aki először ismerte föl, hogy Jézus messiás.

Sokan felvetik, hogy miért nem 12 tanítvány van a Szent Koronán; azért, mert a 12 tanítvány (Júdással együtt 13) csak az Utolsó Vacsoránál volt együtt.

A középkori templomok bejáratánál általában csak 8 apostolt szoktak ábrázolni.

 

A korona tervezője azokat a szenteket választotta példaképnek, amelyek védőszenteknek bizonyultak egy keresztény uralkodó számára (Kozma, Damján, András, Fülöp, György és Demeter).

A Szent Korona valamennyi ábrázolt személye örmény típusú; legklasszikusabb a két angyal ábrázolása.

 

A Isten égi és földi birodalmának egybeszövése klasszikusan a Magyar Szent Koronában csúcsosodik ki.

A koronázási jelvények

Magyarországon, első királyunk korában a koronázáshoz hozzá tartozott a lándzsa – ha volt is ilyenünk, annak nyoma veszett.

Középkor forrásokból tudjuk, hogy a koronázás kelléke volt a ezüstkereszt, a gyűrű, a karperec, a kengyel, más lószerszámok, különböző ruhadarabok (ingek, saruk, kesztyűk, harisnyák stb.) és a koronázási trónus.

Ezek az idők folyamán mind elvesztek.

 

Megmaradt viszont a korona, az országalma, a jogar, a kard és a palást.

 

 

A korona, a jogar és a palást a magyar királyság első századából származnak.

 

Az országalma és a kard feltehetően későbben kerültek az együttesbe.

Szent István egy kardját a prágai Szent Vid székesegyházban őrzik, lehet, hogy ez volt az eredeti koronázási kard.

A palástot Szent István és Gizella királyné 1031-ben ajándékozták a székesfehérvári koronázótemplomnak.

Ma koronázópalástként átalakított formában ismerjük. Eredetileg nagyobb volt.

 

Az országalma egy aranyozott ezüstgömb, rajta az apostoli kettős kereszt, mely az Árpád-házi királyok címerkeresztje is lett.

A nem hiteles hagyomány szerint ilyen kettős keresztet küldött a pápa Szent Istvánnak a koronával és a lándzsával együtt.

Az országalmán ma Károly Róbert magyar király címere van, de ez valószínűleg utólagos rátétel, így az alma és keresztje sokkal régebbi lehet.

Az országalma az országot és a földet jelképezte.

 

A jogar az ítélkezés, az igazságosság, a jogszolgáltatás jelképe; ősi keleti eredetű hatalmi jelvény.

Elefántcsont előképeit korai ásatásokból ismerjük.

A magyar jogar kristálygömbjébe vésett három oroszlán is az uralkodói hatalom ősi keleti jelképe.

Ez a kristálygömb mai ismereteink szerint a világ harmadik legnagyobb átfúrt kristálya.

A rajta levő oroszlánok csiszolási stílusa alapján legkésőbb IX. századi keleti munka.

 

Valaha a koronázási szertartásnak fontos része volt az országzászló, amely sajnálatos módon a mohácsi csatamezőn odaveszett.

A Korona rejtélye

http://www.atoman.hu/itthonvagyunk.hu/hazaitukor.html#korona

 

Az ember életét a legkorábbi időktől kezdve végigkísérik a különböző tárgyak: mindennapi használati eszközök, ékítmények, fegyverek.

Manapság már kevésbé ragaszkodunk hozzájuk, gyorsan megválunk a divatjamúlt vagy megunt tárgyainktól, általában csak az értékes vagy annak vélt s a személyes jellegű holminkhoz vagyunk hűségesek.

Az 1000. év végén, amikor Európa keresztény lakossága Kriszrus születésének első millenniuma ünneplésére készült, a Kárpát-medence népei a keresztény világ legmagasabb egyházi és világi vezetőjének a jóváhagyását várták, hogy Géza fejedelem fiat, Vajkot királlyá koronázhassák.

 

Az Árpád-házi királyok egyházi szertartás keretében váltak Isten kegyelméből való uralkodóvá.

A Karoling-kortól kialakult szertartásrend szerint a trón várományosa, amikor a templomba érkezett, letette fegyvereit és palástját, az oltár előtt kereszt alakban, karjait kiterjesztve a megalázkodása jeleként a padlóra borult, miközben a Mindszentek litániáját énekelték.

 

A király hatalmát jelképező tárgyak területenként és koronként változtak (trón, sisak, korona, lándzsa, jogar, országalma, kard, karperecek, gyűrű).

Közülük a koronáé volt az elsőség, noha az ezredforduló körül és a 11. században a lándzsának (zászlós lándzsának) is fontos szerep jutott.

A királyi pecsétek ábrázolásai szerint a 11. század közepén, Magyarországon is a korona, a jogar és az országalma vált a királyi hatalmat szimbolizáló jelvényekké, a lándzsa, pedig eltűnt.

Az Árpádkor folyamán a korona, a jogar, a kard és feltehetőleg az országalma használata állandósult, míg a koronázási viselethez a palást kapcsolódott és magyarországi jellegzetességként a koronázási ornátus állandó részévé vált.

A trón várományosát a fején és a jobb vállán először az érsek szentelt olajjal felkente, majd átöltöztették (későbbiekben ráadták Szent István palástját).

Koronázás után átadták az uralkodás jelvényeit: a jogart, az országalmát, és a kardot.

A király esküt tett az ország törvényeinek megtartására, majd vitézeket ütött lovaggá.

Végül az uralkodó egy földből összehordott dombra vágtatott fel lóval, és a négy égtáj felé szertartásszerű kardvágással jelképezte az ország védelmét, bárhonnan érkezzék az ellenség.

 

A Szent Korona Tan kialakulásának kezdete Könyves Kálmán (1095-1116) király uralkodásának idejére tehető.

Ő volt az, aki Hartvik győri püspököt bízta meg Szent István király életének megírásával.

Kálmán kora után a Szent Korona már nem csupán egy tisztelt szent királyi jelvény, hanem – és ebben az egyedülálló, a mitikus egy, – a királyi hatalmon felülemelkedő személy, akinek az egész ország hűséggel tartozik.

Így válik egy szent ereklye mindenek felett álló hatalommá, a mindenkori király feletti lelki hatalommá.

A XIII. században és az Árpádház-i dinasztia kihalása (1301.) után is a Szent Koronát úgy fogták fel, mint az Isten választotta királyok, személyek tulajdonát és örökségét, amelynek birtoklása egyet jelentett a korona szentségi tulajdonságainak az átörökítésével az utódokra.

 

A Szent Istvántól származó Szent Koronával történő megkoronázás fontosságát és annak közjogi szerepét jól szemlélteti III. Endre király (1290-1301) Theodor fehérvári püspökhöz írt levelének egy részlete.

"A mi uralkodásunk és megkoronáztatásunk ellenségei előbb titkon, majd nyíltan azon mesterkedtek, hogy trónralépésünkkor, ne juthassunk a szent király koronájához, hogy a mi uralkodásunk tekintélye és az országlakók üdve kérdésessé tétessék."

A XV. században már jogi formát is kapott ez a felfogás.

Amikor az ország főurai összeütközésbe kerültek Zsigmond királlyal (1387-1437) és maguk vették át a királyi hatalomnak a birtoklását, ezt a Szent Korona joghatóságának felhatalmazásából tehették meg.

Ez alapján a király helyett a koronát nevezték ki a hatalom gyakorlójának. Ők maguk, pedig a korona felhatalmazásából intézkedtek.

 

Mintegy száz évvel később, a híres Werbőczy István latinnyelvű Hármaskönyvében (Tripartitum, Bécs 1517) írásba foglalta a magyar Szent Korona Tan-t.

·        A joggyűjtemény szerint a hatalom forrása a szent Korona és nem a mindenkori király.

·        A Szent Korona az ország "teste.

A társországok, mint Horvátország, Dalmácia, Szlavónia, Erdély a Szent Korona országai.

·        Jószágvesztés esetén a birtok visszaszállt a koronára és a király e birtokokat csak azért adományozhatta tovább, mert a Szent Korona jogai a megkoronázással átruházódtak reá.

 

1613-ban jelent meg Révay Péter: Commentarius De Sacra Regni Hungariae Corona című emékirata. (A Magyar Királyság Szent Koronájának magyarázata.)

Ebben és a későbbi művében: a magyar államról és a magyar Szent Koronáról címűben, igen emelkedett stílusban fogalmazta meg a Szent Korona Tant.

Ő a törvények törvényének nevezte azt.

A Szent Korona Tan elmélete töretlenül fennmaradt a magyar királyságon belül.

Később a történelmi változások következményeként az I. világháború után ugyan megszűnt a magyar királyság, mint államforma, de a Szent Korona tisztelete, rangja és méltósága mind a mai napig semmit sem vesztett eszmei fényéből és tartalmából.

1990. után államunk címerére és címerébe is visszakerült.

A magyar nép számára a Szent Korona Szent István államalapító királyunk öröksége marad.

Míg más népeknél a királyhoz készíttetnek koronát, addig nálunk fordított a helyzet: a koronához keresnek királyt.

A magyar jog a legfelsőbb állami méltóságnak tekintette a magyar Koronát, tehát a mindenkori király fölé helyezte.

Méltán mondhatjuk a Szent Korona több, mint királyi dísz vagy jelvény; hazánknak, függetlenségünknek, nemzeti önérzetünknek letéteményese.

 

A Szent Korona: a magyar nemzet, a magyar nép; hazánk.

 

Korona és demokrácia

http://www.hetivalasz.hu/cikk/0710/16786

Egedy Gergely, Heti Válasz 7. évfolyam 40. szám, 2007.10.04

 

A magyar baloldal hagyományos gyengesége a történelmi hagyományaink iránti érzéketlenség.

A rájuk történő utalás baloldali-liberális berkekben gúnyolódást, rosszabb esetben ellenségességet szokott kiváltani, pedig a tradícióink ápolása önmagában nem jelent sem múltba néző tradicionalizmust, sem nacionalizmust.

Az élesebb szemű nyugati társadalomkutatók már évtizedekkel ezelőtt rámutattak arra, hogy a hagyományok "irányító mintát" jelenthetnek a modern társadalmakban, és segíthetnek a változások "szervesítésében".

Ez az, amit nem ért a miniszterelnök sem, ha "fel nem foghatja", milyen jelképes szerepe lehet a Szent Koronának a mai köztársaságban.[2]

S nem értik mindazok, akik – hozzá hasonlóan – abból indulnak ki, hogy a demokrácia kibékíthetetlen ellentétben áll a Szent Korona "üzenetével".

Hogy a köztársaságnak a demokráciával, a monarchiának pedig a zsarnoksággal való azonosítása súlyos "aufklérista" tévedés, arra teljes joggal hívta fel a figyelmet e lap hasábjain Antall György. (Koronamásolat és parvenüség, Heti Válasz, 2007. augusztus 30.).

E sorok szerzője úgy érzi azonban, hogy a Szent Korona többet is mondhat számunkra annál, mint amit az említett írás sugall; az nem pusztán egy szakrális tárgy, amelynek kijár a baloldal által megtagadott tisztelet, hanem nagyon is aktuális üzenete van fontos kérdésekben.

 

A Szent Korona eszméje ugyanis olyan tradíciója a magyar közjogi gondolkodásnak, amelynek a köztársaság keretei között is van érvényessége.

 

Mire gondolunk?

Először is arra, hogy a Szent Korona tana a hatalom forrásának a nemzetet tekinti, és ezért világosan megkülönbözteti a hatalom mindenkori gyakorlóit a nemzetet képviselő államtól.

Történelmi tény, hogy nálunk az államiság fogalmának a kialakulása is a koronához kapcsolódik; az "átruházott közhatalom" eszméjéhez a magyar politikai gondolkodás a korona megszemélyesítése, s az állam önálló személyként való felfogása révén jutott el.

Ezzel összefüggésben korán kikristályosodott az a meggyőződés, hogy az uralkodó nem rendelkezhet olyan korlátlan hatalommal, mint egy keleti despota; a Szent Korona által reprezentált közösség ellenében ő sem cselekedhet.

Az Aranybullában deklarált, s a Szent Korona-tan részévé vált "ius resistendi", az ellenállás joga is azt fogalmazza meg, hogy a törvénysértő kormányzattal szemben épp a politikai közösséget szimbolizáló korona iránti hűség miatt lehet szembeszállni.

Igaz, ez a politikai közösség sokáig csak a nemességet ölelte fel, ám a XIX. század második felétől természetes módon sor került a jogok kiterjesztésére, s innentől fogva az ország összes lakosa tagságot kapott a korona által képviselt közösségben.

Fontos megjegyezni: nemzetiségi és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, biztosítva így a feltételeket a "politikai nemzet" Deák Ferenc által korszerűsített koncepciójához.

 

A Szent Korona-eszme közjogi tartalma tehát a történeti fejlődés során demokratikussá vált, s mai "üzenetét" bátran egy olyan doktrínának tekinthetjük, amely a kormányzati hatalom korlátaira figyelmeztet.

E hagyomány tartalmát úgy is meghatározhatjuk, hogy a nemzet csak addig osztja meg a hatalmat a kormányzattal, amíg az méltó rá.

Az állam támaszát polgárainak a hűsége adja, de a hűség tanúsításának feltételei is vannak.

 

Egyáltalán nem közömbös a súlyos demokráciadeficittel küzdő magyar politikai kultúra szempontjából, hogy a Szent Korona eszméje nem az államszocializmusból örökölt alattvalói mentalitást erősíti, hanem ellenkezőleg, az egyenrangúság gondolatát.

 

Ezáltal pedig hozzájárulhat a politológusok által joggal kulcsfontosságúnak tartott participáció, a döntéshozatalban való állampolgári részvétel erősítéséhez.

Vajon lehet-e vitatni, hogy egy olyan politikai helyzetben, amikor a kormányzat már elveszítette legitimitását, és így próbálja politikáját keresztülerőszakolni, van mondanivalója egy olyan hagyománynak, amely a közösség nevében nemet mond a hatalom önkényes gyakorlóinak?

 

Felettébb időszerű fölidézni a Szent Korona eszméjét a kiárusítással fenyegetett nemzeti vagyon ügyében is.

Eszerint ugyanis a korona "minden birtokjog forrása", azaz a közösség fennmaradását szolgáló erőforrásokat az uralkodó sem idegenítheti el a közösségben tagsági joggal rendelkezők hozzájárulása nélkül.

Önkényesen, a nemzettől kapott felhatalmazás nélkül ma sem adhat el semmit a végrehajtó hatalom a nemzetet illető vagyonból.

 

Joggal írja a neves angol konzervatív filozófus, Roger Scruton, hogy ha a hagyományért küzdünk, akkor "a küzdelem nem egy fikcióért, hanem valós dologért folyik".

A Szent Korona olyan identitásalkotó intézmény, amely a XXI. századra sem üresedett ki.

A magyar konzervatívoknak nem kell tehát elfogadniuk azon értékelési normákat, amelyeket a baloldali-liberális véleményformálók próbálnak közgondolkodásunkra rákényszeríteni, és ki kell állniuk vállalható hagyományaink mellett, hiszen csak azokra támaszkodva, új értelmezést és funkciót adva nekik van esélyünk egy élhető demokrácia megteremtésére.

Tóth Judit: A jelképes jogállam

http://www.mozgovilag.hu/2002/03/marc1.htm

A kormányzat az utóbbi években igencsak magasztos, költséges és nagyszabású rendezvényekkel kényezteti a lakosságot.

Pedig az ünnepléseknek hovatovább olyan jelentős igazgatási és jogi rendje teremtődik, amely a jogászt is zavarba ejti: vajon a jogról eddig tételezett fogalmat nem kellene-e felülvizsgálnia?

Talán a jog átértelmezéséről van szó vagy csak arról, hogy a jognak egy új rétege születik (újjá) a jogállamiság hajnalán?

A nem jogállam egyik rétegéről

A rendi és az ellentmondásokban bővelkedő polgári jogfejlődés egyik rétegét az ünneplés és megemlékezés eszközzé válása jelentette, amely gyakran elszakadt az általánosan kötelező magatartási szabályoktól. A Corpus Juris Hungarici böngészése közben bőven találunk példát rá, hogy a törvényhozás bizonyos eseményeket, évfordulókat, személyiségeket az uralkodó elit, a kollektív (állami, hatósági) emlékezet részévé avatott.

Emlék- és emlékműtörvények

Törvényben örökítették meg a magyar nyelv művelését, ápolását segítő tudós társaság tagjainak és az e célból adományokat tevők áldott emlékét, de különösen az uralkodásban, kormányzásban, közéletben kiemelkedő személyiségek előtt igyekeztek tisztelegni. Ezt József nádor ernyedetlen buzgalmával érdemelte ki, Széchenyi István “közéleti munkásságával, melyet alkotásainak nagy sora hirdet”, Deák Ferenc pedig hosszú évek során szerzett érdemeivel.[3]

Ma olvasva különös, hogy évszázadok, divatok és korok váltakozása ellenére milyen emelkedett, pátoszteli a hangnem, bár a szöveget a jogi forma kedvéért paragrafusokra tagolták. “1.§ A nemzet örök hálával őrzi nagy királyunk, Első Ferencz József dicső uralkodásának áldott emlékét, s azt kegyeletének maradandó jeléül a jövő nemzedékek számára törvénybe iktatja.”[4]

Akadt persze kivétel, amikor az egész törvény egyetlen bekezdésből állt: “Amikor az ország a magyar törvényhozás háza előtt közlelkesedéssel márványban örökíti meg Kossuth Lajos történelmi alakját, ugyanakkor a magyar országgyűlés is le akarja róni régóta tartozó háláját az alkotmányos szabadság, a jogegyenlőség és a magyar igazság lánglelkű, törhetetlen hitű apostola iránt. A törvényhozás ezért Kossuth Lajosnak a magyar nemzet újjászületése, egysége, függetlensége, alkotmányos fejlődése, szabadsága és nemzeti jövőjének a nemzet erejéből biztosítása körül szerzett elévülhetetlen érdemeit, valamint a nemzet lelkében kitörölhetetlenül élő és soha el nem múlható emlékezetét törvénybe iktatja.”[5]

A személyek emlékének törvénybe iktatása nemcsak ismert, hanem ismeretlen emberekre is vonatkozhatott. Jellemző példája ennek a háborús hősökről, elesett katonákról való megemlékezés, amely nem az állami szervek, hanem az egész nemzet nevében fogalmazódik meg. “Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadra kelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében.”[6]

Az eltérés nemcsak az ismertségben keresendő, hanem abban is, hogy az ilyen halottra emlékezés nem függhet politikai kurzusoktól, ellentétben az uralkodók és politikusok minősítésével. Következésképpen aligha helyezte bárki is hatályon kívül ezeket a törvényeket. De mi a helyzet a nem magyar katonákkal? A mondás szerint a halott katona nem ellenség, így a sírhely és a halott emlékének tisztelete egyforma. Ezt a megfogalmazás emelkedettsége is bizonyítja, legfeljebb az ellenségből baráttá vált katonák kiemelése a többi idegen katonához képest jelzi a politikai értékítéletet: “A magyar nemzet felismerve a Vörös Hadsereg sorsszerű küldetését, a Budapest székesfőváros felszabadításánál elesett szovjet hősök emlékét hálája és kegyelete jeléül törvénybe iktatja.”[7]

Végül az emléktörvények önálló csoportját alkotják azok, amelyek egy jelentős történelmi eseményt örökítenek meg. Az országalapítás, az 1848-as törvények megszületése, az 1848–49-es szabadságharc, a soproni népszavazás ebbe a sorba illik, gyakran kerek évforduló alkalmából. A megörökítés azt is jelenthette, hogy az országgyűlés kihelyezett ülést tartott. Például “a székesfehérvári ünnepélyes együttes ülés egyetlen tárgya ama törvény megalkotása, amelyben a nemzet a keresztény magyar államot megalapító Szent István király emlékét megörökíti. Ezen az ünnepélyes együttes ülésen a m. kir. miniszterelnök benyújtja, és nyomban ismerteti a Szent István király emlékét megörökítő törvényjavaslatot, amelyet az együttes ülés azonnal letárgyal. A letárgyalt és elfogadott törvényt a miniszterelnök kihirdetési záradékkal és aláírással ellátás végett az együttes ülés keretében azonnal az ország Kormányzója elé terjeszti. A tárgyalás és a határozathozatal módját egyébként az országgyűlés két Háza állapítja meg.”[8]

6 A megbocsátás szellemében az ünneplés része lehetett az amnesztia meghirdetése. “A magyar köztársaság megalapításának második évfordulója alkalmából, a demokratikus államrend immár bekövetkezett megszilárdulásának ezen a kiemelkedő állomásán, amikor a magyar nép örömteljes büszkeséggel tekint vissza az 1848/49-es szabadságharc és forradalom dicsőséges eseményeire és vívmányaira is, a törvényhozás elérkezettnek látja az időt arra, hogy a megbocsátás szellemében járjon el azokkal szemben, akik menthető okból vagy enyhébb fokban vétettek a jogrend ellen. Evégből közkegyelemben rendeli részesíteni azokat, akiktől méltán remélhető, hogy a reájuk nehezedő bűnvádi eljárás vagy az őket ért büntetés súlyától mentesülve teljes odaadással fogják szolgálni Magyarország újjáépítésének és demokratikus felemelkedésének ügyét.”[9]

E törvények nyelvezete még akkor is irracionálisan magasztos, allegóriákkal teli, ha a modernitás közepette egy racionális eseménysorról van szó a törvényben. “A soproni népszavazási terület lakossága, amidőn válságos időkben az állami hovatartozás iránti hajlandóság próbára tétetett, a megtartott népszavazáson nyelvi és faji különbség nélkül az ezeréves magyar államhoz való tántoríthatatlan hűségről tett bizonyságot. A hűséges ragaszkodás e megnyilatkozása a magyar haza minden fiában megerősítette a boldogabb jövő bekövetkezésébe és az isteni igazság örök diadalába vetett reménységet. Midőn a törvényhozás a soproni népszavazási terület lakosainak államhűségét, melyről mindenkor meg volt győződve, szeretetével viszonozza.”[10]

Vajon az állam hogyan szeretheti viszont a soproniakat? Nyilvánvalóan fa­ji és nyelvi különbség nélkül, bár a faji törvények vagy a németek kitelepítéséről szóló rendelkezések nem biztosítottak kivételes elbánást később a soproniaknak. E törvények nyelvezete persze az ideologikus társadalom- és történelemszemlélettel is magyarázható, nemcsak az ünnepléssel. “A magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhítattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcsességgel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta, és az országot jó és balsorsban segítve, annak életét ezer éven át sok viszontagság között is fenntartotta…”[11]

Ha a méltatás mellett magatartási szabály is került a törvénybe, az azt jelentette, hogy az “az isteni gondviselés változhatatlan végzete által az élők sorából elszólíttatott” személy számára (gyűjtésből vagy államköltségen) emlékmű állíttatott. Deáknak csak országos gyűjtést rendeztek, de például gróf Andrássy Gyulának állami költségen jutott emlékállítás.[12]

Akadt vegyes megoldás is: “A hőn szeretett dicsőült Erzsébet királynénknak, a haza jótevő Nemtőjének, a nemzet hálájával és kegyeletével őrzött, áldott emlékét”[13] megörökítendő a spontán megindult gyűjtést állami hozzájárulás pótolta ki. A megemlékezésre, ünnepségre, emlékműre való költségvetési hozzájárulás nagyságáról szégyenlősen nem rendelkeztek, de gyakran előírták, hogy a felhasználásról a törvényhozás (valamely háza) előtt jelentést kell tenni. Rendelkeztek viszont az emlékezés intézményes formájáról, azaz egyszeres vagy többszörös használatra ünneppé nyilvánítottak valamely napot. Például, “a nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot – mint a »Hősök emlékünnepét« – a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.”[14]

Szinte mindegyik “emléktörvény” végén szerepelt a rutinszerű mondat: “E törvény kihirdetése után azonnal életbe lép, s végrehajtásával a … ministerium bízatik meg.” Ez a mondat akkor is ott állt, ha a közigazgatás számára semmiféle számonkérhető tennivaló nem akadt.

Projekttörvények

Projekttörvénynek azt nevezem, ha az évforduló, ünneplési alkalom különböző művek létrehozására szólított fel, mintegy tartósan manifesztálva a paternalista megközelítés szerint a nemzet, ország, város, a honfiak és honleányok háláját. Például Ferenc József megkoronázásának negyvenedik évfordulóján[15] a törvényhozás elrendelte, “hogy:

a) Budapesten alkalmas helyen munkáskórházat létesít,

b) az »Erzsébet« népakadémiának népkönyvtárral egybekötött munkásotthon létesítésére a székesfőváros VIII. kerületében Szentkirályi-utcza 7. sz. alatt levő női-ipariskolai épületet átengedi, és ezenkívül több vidéki központon a közművelődés minden ágának a helyi viszonyokhoz alkalmazott teljesítésére kultúrházak létesítését segíti elő,

c) újból felépíti azt a templomot, amelyet Szent István király az óbudai határban Árpád fejedelem emlékére ennek temetési helye fölé emelt volt,

d) a zágrábi kereskedelmi múzeumot megnagyobbítja.”

A törvényben valódi magatartási szabályok is szerepeltek, mert rendelkeztek a költségvetési hitelezésről és a szükséges kisajátításról. Milyen kár, hogy éppen e meglehetősen vitatható uralkodó emlékére…

Emlékéremszabályok

A megemlékezés igazán széles körben ható formájává vált, ha törvényben rendelkeztek emlékérmek kiadásáról. Így állítottak emléket Rákóczinak, Liszt Ferencnek és persze István királynak.[16] Vajon miért ért kevesebbet a fejedelem vagy a komponista a királynál? És mennyivel kevesebbet? Hiszen nekik csak kétpengős jutott, a királynak viszont ötpengős ezüstérme.

A magyarázó törvények

A magyarázó törvényekben még részlegesen sincs szó normatív tartalomról, a jelentőségük tisztán politikai, amelyet az utókor csak töredékesen tud rekonstruálni. Egyfajta politikai kommunikációt biztosítottak az elit és az uralkodó között, illetve a korabeli “lobbizást” szolgálták. Miért nem adóznak megfelelően? A magyarázat szerint a rendek és karok “úgy látják, miszerint Ő felségének nemcsak a mostani kívánságai, hanem még azok a megajánlások is, amelyeket a közelebb múlt években tettek, az Ő hűséges magyar alattvalóinak az erejét túlhaladják, és azoknak a teljesítése éppen teljességgel lehetetlen. Mert az országnak igen nagy és már több év óta tartó szánalomra méltó pusztulása Ő szent felsége előtt nyilvánvaló. Amihez hozzájárulnak a szegény, még megmaradt népnek az a számos és oly nagy nyomorúsága és sanyargatása, amelyekkel részint a törökök és a lázadók naponként súlyosan nyomják, részint az Ő felsége hadai, meg a hazai és az idegen nemzetiségi tisztviselői (az előadottak szerint) keservesen gyötrik, és már-már szinte semmivé tették.”[17] Miért nem vesznek részt a haza védelmében? “Készséggel és örömmel teljesítenének mindent, és tennének eleget minden ember várakozásának, mennél inkább régi erejüknek és tehetségüknek a birtokában volnának. De mivel a háborúknak annyi, akkora és csaknem folytonos viszontagságai miatt (a melyek már annyi századon át tartanak) akkora nyomorúságra és minden dolgaikban olyan szorongatott helyzetbe jutottak, hogy ha a jelenlevő veszedelemnek a nagyságára gondolnak, a bajok elhárítására úgy maguk részéről, önmaguk is, nagyon csekély segítséget és mentőszert ígérhetnek, amiképpen hogy császári felsége is kevés segélyt várhat tőlük.”[18]

A jogállami forradalom

1989-ben, a köztársaság kikiáltása és az Alkotmány reformja azt az ígéretet hordozta, hogy a deklaráció nyomán megvalósítjuk a jog uralmát, a jogbiztonságot, azaz “a független, demokratikus jogállamot” (Alkotmány 2. § (1) bekezdés). Az Alkotmánybíróság két kulcsfogalma, a legalitás és a jogállamiság egyszerre való érvényesülése jelentette a rendszerváltás általánosan használt fogalmát tartalmi szempontból. Mivel a rendszerváltás a legalitás talaján zajlott, az Alkotmánybíróság a “jogállami forradalom” paradoxont alkalmazta e jelenségre, amely az átmenet stabilitását szolgálta, amelyben – ellentétben a korábbi évszázadokkal – a rendi, felemás polgári fejlődést, majd a különböző győztes ideológiákat közvetítő nem jogállam helyébe az egyenjogúság, a jogbiztonság, az ideológiailag semleges és formális joguralom lép. Noha az átmenetinek szánt Alkotmány pre­ambulumában felbukkan a távlatos cél és értékmérő, a szociális piacgazdaság, ez a tételes alaptörvény jogállamiságra vonatkozó maximáját nem csökkentheti.

A jogbiztonság velejárója a norma világossága, a jog és az intézmények működésének kiszámíthatósága és a jogrendszer belső koherenciája. Ehhez a jogalkotási hibákat minimalizálni kellene, követve a meglehetősen absztrakt jogalkotási törvény előírásait (1987. évi XI. törvény). Ez magában foglalja, hogy a

(1) Jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdek­összeütközések feloldása azt szükségessé teszi.

(2) A jogszabály megalkotása előtt – a tudomány eredményeire támaszkodva – elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az ér­dek-összeütközések feloldásának a lehetőségét.

(3) Meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit.

(4) A jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni.

(5) A norma életbe lépésének idejét úgy kell meghatározni, hogy a hatóságok fel tudjanak készülni a jogalkalmazásra, míg a gazdasági szereplő, polgárok kellően alkalmazkodni tudjanak az új követelményekhez.

(6) A jogszabály álljon összhangban más jogszabályokkal, ne legyen indokolatlanul többszintű vagy párhuzamos, illeszkedjen be az egységes jogrendszerbe, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek.

A szimbolikus jogállam

A jogtermelést egy új jelenség is befolyásolta: a szimbolikus jogi aktusok felbukkanása. Ezek az utóbbi években szaporodtak el, és igazából próbára teszik az embert, ha a jogot akár empirikus, akár teoretikus fogalmi megközelítéssel akarja meghatározni a jogállamban. Sajátosságaikat a következőkben foglalhatjuk össze.

(1) Jogforrástani szempontból vegyesek, lehetnek köztük törvények és kormányrendeletek, de zömük a kormány határozataként, néhány pedig az Országgyűlés határozataként lát napvilágot. Csak részben vádolható tehát a kormány azzal, hogy kizárólag magának tartja fenn e műformát. Az ötlet persze általában tőle ered.

(2) Az életbe lépésük időpontja általában “azonnal”, tehát a kihirdetés, a közzététel napja. Ha ettől eltér, akkor is legfeljebb néhány nap marad az alkalmazhatóságuk előtt, noha esetleg egy teljesen új testületet kell felállítani, önkormányzatokat értesíteni stb. Akad példa eleve lehetetlen határidejű feladatra is. Egyébként is hadilábon állnak az idővel, például a “millenniumi év” a szimbolikus jog szerint 20 hónapot jelent (2000. januárjától 2001. augusztus 20-ig), sőt egyes vonatkozásban még 2002 is ide számít, noha a méltó megemlékezésről szóló kormányhatározat már 2001. augusztus 16-án hatályát veszti![19]

(3) Az alkalmazásukkal járó költségvetési kiadások igen tetemesek. Ezekről persze csak utólag lehet képet alkotni, például a zárszámadásban, az Országgyűlésnek előre nem kötik az orrára. A kormány pedig bőkezű, minek kukacoskodjon a kiadások becslésével, közbeszerzéssel, elszámoltatással.

(4) A szimbolikus aktusok ideologikusak, távolról sem neutrálisak, igenis vállalják a keresztény, isteni, polgári, áldott, nemzeti, történelmi jelzőket, továbbá alapvető célkitűzésük közé tartozik a pozitív országkép létrehozása belföldön és szerte a nagyvilágban. Például “A Kormány – a kormányprogramban foglaltakkal összhangban – kiemelt feladatnak tekinti államiságunk, valamint kereszténységünk ezredik évfordulója és a harmadik évezred nyitányának méltó megünneplését. […] a Millennium során kiemelten kell törekedni a történelmi egyházakkal való együttműködésre, értékeik bemutatására és megóvására; a Millennium rendezvénysorozatával olyan új kulturális paradigmaváltást kell megvalósítani, amelynek eredményeként Magyarország polgárai – önmagukba és az országba vetett bizalmukban megerősödve – képessé válhatnak arra, hogy a világ globális kihívásaival szembenézzenek, és olyan új kulturális javakat alkossanak, amelyek gazdagítják a világ és Európa kultúráját. […] Magyarország történeti, gazdasági és kulturális értékeit úgy kell bemutatni, mint amelyek nemcsak alkalmasak, de méltóak is arra, hogy azokról az ország határain túl kedvező képet alkossanak.”[20] Ez gyakran szakmai kérdésekben való állásfoglalással, például nyelvészeti, etimológiai értékeléssel is társul. “A magyar nyelv – a magyarság befogadó gondolkodásmódjának megfelelően – mindmáig képes volt a külső nyelvi hatások nyelvi rendszerünkbe építésére. Nyelvünk hű tükre a magyar nemzet történelmi útjának…” Az állandósult és megsokasodott idegen nyelvi hatásokkal a magyar nyelv nehezen képes megbirkózni. A nemkívánatos nyelvi hatások ellensúlyozása azonban törvényhozási lépéseket is szükségessé tehet. Ugyanis “a magyar nyelv megóvása közérdek”.[21] Bátran szakítanak továbbá a kommunista, baloldali, átkos múlttal és azok reprezentánsaival. Ezek kifejtésének fő terepe a jogi aktusok pream­bu­lu­ma, amely fő szabályként hosszabb, ha van, mint maga az utána következő “rendelkező rész”. A jogi szimbolizmus fő terepe tehát a törvények ünnepélyes bevezetője, amely “álomszerű” képekben, allegóriákban, hasonlatokban tobzódva álmodik a múltról és a jövőről, a jelen kicsinyes gondjait (és a nyelvhelyességet) feledve. Például a reklámmá vált “Álmok álmodói” egy veretes törvényszövegből szállt le az utcai plakát szintjére. Mert az álom tárgya maga az ország szuverenitása. “Szabadságunk visszaszerzésével valóra vált a Zrínyiek és Thököly, a Rákócziak és Kossuth, forradalmaink és szabadságharcaink hőseinek és velük a magyar nép egészének álma.”[22]

(5) Új szerveket hoznak létre, sőt gyakran azok működési rendjét gyakran módosítják. Így alakul(t) meg az idegen nyelvű kifejezések meghonosodottsága tekintetében állást foglaló Bizottság, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság, a Szent Korona Testület, a Kossuth Emlékbizottság, a Civil Koordinációs Tárcaközi Bizottság vagy éppen az Olimpiai Pályázatot Előkészítő Bizottság.[23] A végrehajtást végző szervek másik része nem új, hanem meglévő hivatal, hatóság, amelyet például összevonnak (a múzeumi, műemlékvédelmi és a régészeti hatáskörök új elegyét Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak hívják, amely a bányatavak hasznosításától kezdve a villamosvezetékek létesítését érintő eljárással is foglalkozik).[24] Ugyanakkor más szerv a hosszas szabályok ellenére sem kap semmiféle hatáskört, legfeljebb feladatot. Így a kormányszóvivő “közreműködik a miniszterelnök nyilvánosság előtti szerepléseinek előkészítésében”, “kidolgozza a Kormány kommunikációs stratégiáját”, sőt “felelős Magyarország külföldi országképének formálásáért”, de ettől az még nem nevezhető hatáskörnek. Ha az lenne, “az igénybe vehető külső szakértői közreműködést”[25] esetleg szakhatóságnak neveznék, bár ezt egy Ezüsthajó vagy Happy End nevű hivataltól nehéz elvárni. Közös elemük, hogy e szervezeteket senki sem ellenőrzi, fennállásuk és működésük ideje nem látható előre, mulasztásukért nem felelnek, társadalmi ellenőrzésük és nyilvánosságuk nincs, de általában jelentős díjazás ellenében végzik fáradságos munkájukat.

(6) Funkcióját tekintve a szimbolikus jog lehet leíró, deklaráló vagy részben normatív. Tartalmi szempontból pedig azonos módon csoportosíthatók, mint a “nem jogállami” időkben.

(1) Az emlék és emlékmű típusú szabályoknak köszönhetően bekerült a jogtárba az emléknap, emlékmű, emlékév, emlékzászló, emlékhely, emlékkő, emlékérem, emléklap, valamint a “millennium”, amelyből lehet év, park, sőt a kettő kombinációjából millenniumi emlékliget is! Emléknapot szentelnek, de csak a középfokú oktatási intézményekben a kommunista diktatúrák áldozatainak (február 25.), a Hűségnek (december 14.), amely emléket állít a soproniaknak, ráadásul még emlékszökőkutat is adományozott Sopronnak a kormány; a köztisztviselők emlékezetének javítására szolgál a munka alóli fakultatív mentesítés a millennium alkalmából (augusztus 15.), megtartják továbbá az állam megalapítása óta a nemzet védelmében harcolt és elhalt Magyar Hősök Emlékünnepét (május utolsó vasárnapja, még akkor is, ha az pünkösd), amelynek nyomán a “Millenniumi Emlékművet és a Hősök Emlékkövét nemzeti emlékhellyé nyilvánította” az Országgyűlés.[26] Június 19-e lett az utolsó idegen megszálló katona hazánkból való eltávozásának emléknapja, június utolsó szombatja a magyar szabadság napja, amelyen nem a nyári szabadságolást ünnepeljük, hanem az ország szuverenitását, végül szeptember 30-a a Helyi Önkormányzatok Napja.[27] Az ünneplés része az új díjak alapítása, így a Millenniumi Emlékérem, amelyből a “Kormány a keresztény magyar állam alapításának ezredik évfordulójára” csak tízet adományozott, és soha többet senki sem kaphat, mert maga a rendelet is a Millenniumi Év (egyik) végén hatályát vesztette, továbbá elfogyott a Kormány tartalékkeretéből a fedezet. A Szabad Magyarországért Emléklapot mindenki megkaphatja, aki a független és demokratikus Magyarországért tevékenykedett, ezért halált szenvedett, kivéve azt, aki “a Magyar Kommunista Párt vagy a Magyar Dolgozók Pártja belső harcai során szenvedett jogsérelmet”.[28] Ennek biztosítéka, hogy az Emléklap adományozására a Szabadságharcosokért Alapítvány tagszervezetei tesznek javaslatot, bár az adományozásnak nem feltétele a tagsági viszony.

(2) A projekt típusú szabályok sem hiányoznak. “A Millenniumnak egyszerre és egyidejűleg kulturális és gazdasági eseménnyé kell válnia, legalábbis abban az értelemben, hogy az állam és a helyi önkormányzatok beruházásainak koncentrálása során az értékteremtő emlékállítás olyan szándéka jusson kifejezésre, amely nem külön-külön, hanem csak szerves egységben tudja elképzelni a kultúra, a környezet és a gazdaság fejlesztését.”[29] Nem csoda, ha ezért irányelveket kell kibocsátani az ünneplésről, annak holisztikus jellegéről. Az átfogó emlékünnepség-sorozatból sarjadzott ki például az általános és a középiskolá­sok ingyenes vasúti utazása, ha eljönnek meglátogatni a Szent Koronát és a budai Millennáris Parkot 2001–2002-ben.[30] Bár ez utóbbiban a hazai árakhoz képest szokatlanul magas belépőjegyet mindenkinek meg kell fizetnie, míg a MÁV bevételeinek elmaradását a termelési támogatás keretében fogják elszámolni.[31] Ez is a szerves egység része. Akárcsak az olimpia, amelynek megrendezése rendkívül kedvező hatást gyakorol “a társadalmi, gazdasági fejlődésre, az or­szág­kép­re és a magyar sportéletre”.[32] Éppen az átfogó és ideologikus megközelítés igényli a projektek központi szervezését, irányítását, amelyben “leosztják” a feladatokat az önkormányzatoknak és civil szervezeteknek, formálisan felkérve őket, hogy egy-egy bizottságba delegáljanak tagokat (pl. Kossuth Emlékbizottság), esetleg kapcsolódjanak be a kormány által kitalált projektbe. Például vegyenek részt a “Virágos Magyarországért 2001” versenyen, amelynek célja “a kulturált, környezetbarát, vendégváró országkép kialakításának elősegítése”. Ennek érdekében létesítsenek például “millenniumi emlékligetet”, a lakosságra enyhe nyomást gyakorolva alakítsanak ki “magán- és utcakerteket”, és végső esetben fásítsanak, takarítsák ki a települést, és végezzék el a gyommentesítést. A teljesen “alulról jövő kezdeményezés” nyomán nem is marad el a jutalom. “A verseny fődíja: a 2002. évi nemzetközi vi­rá­gosítási és környezetszépítési versenyben való részvétel”, sőt “Márk Gergely rózsanemesítő a 2001. évben győztes faluról rózsafajtát nevez el és adományoz a győztesnek”![33] A Kossuth-emlékév színvonalas bel- és külföldi rendezvénysorozatot ígér, továbbá “értékes alkotásokat”, amelyek hozzájárulnak a 200. születési évforduló megünnepléséhez, és amelyeket a tárcák saját költségvetési fejezetükből fognak “méltó módon” kifizetni.[34] Nem is szólva a 2012-es olimpiáról, amelynek a költségei sem ismertek ugyan, de a “szükséges erőforrások előteremtésére” az OPEB majd javaslatot dolgoz ki, mindenekelőtt saját tagjai díjazására, mégpedig ügyrendjében.[35] (Ez ellentétesnek tűnik ugyan a költségvetési és államháztartási szabályokkal, de hát nincs minden évben olimpia!)

(3) Az emlékérmék kiadásáról szóló jogi aktusok közt felbukkan a Kossuth­százforint, az “Államalapító Szent István” 100 ezer forintos címletű arany emlékpénzérme éppúgy, mint “Fazekas Mihály: Lúdas Matyi” rézötvözetű emlékpénze. Ebből persze nem tudjuk, Lúdas Matyi nemzeti hőssé vált-e, aki erőt adhat a kormányzatnak E-csatlakozási tárgyalásaihoz, vagy csupán Fazekas-évforduló van.

(4) A magyarázó, deklaratív jellegű szabályok közül csak kettőt emelek ki. “Etikai vétséget követ el a köztisztviselői etikai szabályokat vétkesen megszegő köztisztviselő.” Az etikai normákat majd az Etikai Kódex tartalmazza, amelyet a belügyminiszter ajánlásként közzétesz, előzetesen egyeztetve az országos köztisztviselői fórummal.[36] Ez tehát olyan rendelkezés, amely hiteltelen, tartalmatlan, és biankó felhatalmazást ad, egyszóval alkotmányosan is vitatható. “A társadalom egészét, illetve annak jelentős részét érintő – a nemzet érdekében végzett munkássága, közéleti tevékenysége okán kiemelkedő személy halála miatt, vagy a társadalmat mélyen megrázó katasztrófában elhunytak iránt érzett – megrendülés és az ezt kifejező kegyeleti megemlékezés.” Ez a nemzeti gyász jogi fogalma, amely lehet többnapos, “eseti vagy visszatérő jellegű”, de október 6-án mindenképpen fellép, mert a kormány ezt a napot nemzeti gyásznappá nyilvánítja, egyéb bizonytalan esetekben pedig külön rendeletben hirdeti ki. Csak előveszi a fogalom leírását, és megállapítja, itt van-e az ideje a nemzeti lobogó ünnepélyes felhúzásának, illetve félárbocra eresztésének.[37]

A nem normatív vagy jogon kívüli elemekkel tarkított, nem objektív, nem szabályozható kérdésekkel foglalkozó jog kiemelkedő alkotása a Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szóló szabályozás. A mindössze hat paragrafusból álló törvény féloldalas pre­ambuluma önmagában is műalkotás, szerepelhetne akár a kormányprogramban is. “A magyar állam és a magyar nemzet Szent István látnoki személyisége, isteni gondviselésben bízó küldetéstudata és vasakarata révén vált alkalmassá arra a történelmi szerepre, amelyet ezer éven keresztül betöltött. A keresztény hit felvétele és a keresztény állam kiépítése tette lehetővé, hogy a magyarság visszaverje a létére törő támadásokat, hogy ne csak győzelmeiben, de a hódoltságok, megszállások, feldarabolások és diktátumok idején is megőrizze erkölcsi tartását, és túléljen öröknek hitt, hódító birodalmakat.”[38] A (keresztény) esztétikán túl ismét törvényben örökíti meg az államalapítás, hátha valaki ezt a már egy éve megindult millenniumi sorozatban nem vette észre vagy a legutóbbi ilyen tárgyú törvény óta (1938) kétségbe vonná. Továbbá a Szent Korona nem múzeumi tárgy, hanem olyasmi, amit az “Országgyűlés oltalma alá” kell helyezni, a Parlamentben kell őrizni, noha az “ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban”. Nyilvánvalóan mindezt magában foglalja az ünnepélyes átszállítás és a Nemzeti Múzeum vagyonkezelői jogának ingyenes átadása az Országgyűlés számára,[39] amelyről furcsa módon két hónappal korábban rendelkezett a kormány, mint a törvény. A törvény létrehozta a Szent Korona Testületet, élén a köztársasági elnökkel. A testület évente egyszer legalább ülésezik, amelyen döntenek az őrzés helyéről, az állag megóvásáról, másolatok készítéséről. E felelősségteljes munkáért díjazás nem jár a Testületben tag miniszterelnöknek, házelnöknek, az MTA és az Alkotmánybíróság elnökének.

A törvény már benyújtásakor is vitát váltott ki, és elfogadását követően többen indítványozták annak alkotmányossági vizsgálatát. Egyesek szerint csak minősített többséggel lehetett volna elfogadni a nemzeti jelképeket is érintő törvényt, hiszen az Alkotmány 76. § (2) és (3) bekezdése értelmében a Szent Korona a címer része, a címer pedig nemzeti jelkép. Mások azzal érveltek, hogy a köztársasági elnökének a Szent Korona Testületben viselendő elnöki posztja új, általános, nem pedig eseti hatáskör, és ezzel burkolt alkotmánymódosítást tartalmaz a törvény. Végül kifogásolták, hogy a törvény a Testület felállításával megváltoztatja a magas közjogi méltóságoknak az alkotmányos rendszerben meglévő viszonyát, eddigi rendszerét. Az Alkotmánybíróság azonban rezdületlenül állta a rohamot: mint alaptalant elutasította az összes beadványt, a következők szerint:[40]

(1) Az Alkotmányban szereplő, a címer részét alkotó “Szent Koronától” mint heraldikai ábrázolástól megkülönböztetendő a koronatörvényben szereplő “Szent Korona” mint tárgy. Fentiekből következően a Szent Korona mint tárgy közjogi funkcióval nem bír, a tulajdonos állam pedig – a törvények szabta keretek között – rendelkezhet vele. A Szent Korona az állam tulajdonát képezi, a kincstári vagyonhoz és a kulturálisan védett javakhoz tartozik. Nincs tehát összefüggés a nemzeti jelképről szóló szabályokkal.

(2) Az állam mint tulajdonos a tulajdonában álló vagyontárgyakkal – a törvények szabta keretek között – rendelkezhet. Nincs alkotmányjogi akadálya annak, hogy a tulajdonos a tulajdon részjogosítványainak gyakorlását bármilyen szervre, testületre ruházza. Következésképpen a Szent Korona Testületnek a Szent Korona és a hozzá tartozó jelvények védelmére és megóvására, valamint a velük kapcsolatos intézkedések megtételére történő létrehozása alkotmányossági szempontból nem kifogásolható.

(3) A Magyar Köztársaság alkotmányos közjogi berendezkedését, a közjogi szereplők egymáshoz való viszonyát, a hatalmi ágak elválasztását semmilyen formában nem érinti. Ugyanis a Testület és tagjainak döntési jogköre igen szűk és behatárolt, figyelemmel az államháztartás, vagyonkezelői és múzeumi szabályokra.

Ereklye ide és közjogi hagyomány oda, az Alkotmánybíróság a meglévő, pozitív szabályok alapján járt el, és azt, hogy mi az egész szabályozás célja, szükség van-e rá, nem vizsgálta. Hiszen új jogként már megfogalmazódott a kormány gazdasági tanácsadójának kedvenc regulája: mindenkinek alanyi joga van a hülyeséghez. Megtudhattuk továbbá, hogy a nemzeti jelkép nem szükségképpen tárgyiasul. Kivétel ez alól a nemzeti lobogó, amelyet így alkotmányossági gondok nélkül szabványosítottak (a kormány rendeletben szabályozhatja “a zászló [lobogó], illetve a lobogó felvonására szolgáló árboc lehetséges méreteit és más jellemzőit”). A szélesedő joggyakorlatban (gyakori lobogóhasználat) felhalmozódott tapasztalatok nyomán ki kellett egészíteni a korábbi hiányos, felületes szabályozást, mégpedig valódi magatartási szabályokkal. “A lobogót állandó jelleggel el kell helyezni az Országgyűlés elnöke, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke rezidenciáján vagy rezidenciája előtt. Az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság épületére, illetve épülete előtt, továbbá a köztársasági elnök és a miniszterelnök hivatali épületére, illetve épülete előtt, valamint az Országgyűlés elnöke, a köztársasági elnök és a miniszterelnök rezidenciáján vagy rezidenciája előtt elhelyezett zászlót (lobogót) napnyugtától napkeltéig meg kell világítani. Szélsőséges időjárási viszonyok között – annak időtartamára – a szerv vezetője elrendelheti a zászló bevonását, illetőleg a lobogó levonását. Ez a rendelkezés az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság épületére, valamint a köztársasági elnök és a miniszterelnök hivatali épületére, továbbá nemzeti ünnepek idején nem alkalmazható.”[41] Sőt az önkormányzatok rendeletben szabályozzák a településen elhelyezendő Országzászlóra vonatkozó feltételeket, hiszen mindegyik kaphatott ilyet a millenniumi ünnepségfolyam keretében.

Tanulságképpen

Elemzésünk végén vissza kell térni a feltett kérdésre. Vajon a jog fogalmával van-e baj, vagy az utóbbi években megszületett szabályok egy részével? A nemzeti jelképekről szóló szabályok önmagukban, a szabályozás tárgya miatt nem válnak a jogállamiság szempontjából vitathatókká. Bár lehet, hogy a társadalmi megegyezés hiányzik megszületésükhöz, de kötelező magatartási szabályokat tartalmaznak. Ugyanakkor az utóbbi években egyre szaporodnak a formailag törvényben, rendeletben megjelenő szabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei, amelyek felületesen rögzített magatartási szabályokat vagy azt is alig, és inkább deklarációkat, jelmondatokat tartalmaznak, továbbá nem tesznek eleget a jogalkotás általános követelményeinek. A semleges joguralom fogalmával nem egyeztethetők össze a leplezetlenül ideologikus, másrészt az új, a demokratikus ellenőrzés és valóságosan számonkérhető hatáskör nélkül létrehozott szervezeteket létesítő, de hatalmas költségvetési pénzeket felélő “szimbolikus jog” aktusai. Ha igaz, hogy nem a társadalmat megosztó kormányzati politikai szimbolizmus, hanem “az objektiválódás magas foka az, amely a jog jellemző logikai feszültségét megadja”, akkor “valószínűleg itt találjuk magyarázatát annak, hogy a jog az egyetlen társadalmi szabály- és magatartásrendszer, amelynek sajátos, kifejlett logikája van” – írja Moór Gyulára hivatkozva Bibó. Ne tévesszük persze szem elől, hogy a hatalomnak is van logikája, s mintha ez hatolna be a mai jogba, némi piár-fogással, rombolva annak saját rendszerét. Így új értelmet nyer Bibó 1935­ben kelt tanulmányának záró mondata. “Valószínűleg a magas fokú objektiválódás absztrakt jellege tette lehetővé annak a gondolatnak a felmerülését, hogy a jogot a társadalmi valóságtól és az erkölcsi értéktől függetlenül lehet értelmezni.”

A Szent Korona-tan

http://www.lelkiismeret88.hu/about89.html

A közösség minden tagja büntetlenül

szembeszálhat a Fővel,

ha az az esküjét megszegi.

Anonymus: Gesta Hungarorum

Az Etelközben kötött vérszerződéskor a Szent Korona-eszmét újra rögzítették írásban.

Tartalmazta azt, hogy mi értendő közösség és Fő fogalma alatt, valamint a két komponens egymáshoz való viszonya alatt.

 

Az idevágó részt így írja le Anonymus (1200 körül, messze megelőzve az európai joggyakorlatot, tökéletességét tekintve pedig ma sem érték utol, ezért ezt a demokrácia alapokmányának tekinthetjük) a Gesta Hungarorumban, az 5. és 6. fejezetben.

 

 „...hét (vezér) férfiú szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának, sőt fiaiknak is a végsőnemzedékig Álmost, Ügek fiát és azokat, akik az ő nemzetségéből származnak.”

 

(Anonymus Gesta Hungarorojm – Pais Dezső fordítása – Biblioteca Historica, 1977.)

 

Itt a közösség a hét hadban hatalmas nem (nemzetség) dolgában előkelő vezér által képviselt népből áll.

A Főt kijelelő eskü pedig – értelemszerűen idézve – így szólt.

·        Ameddig az ő életük, sőt utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékaiból lesz a vezérük.

·        A tagok, vagyis saját jogaik körülírása – szó szerint idézve – pedig ez:

„… ami jószágot... fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek rész legyen abban”.

„… azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségéből.”"

„… Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, amit Álmos vezérnek tettek.”

Majd az idézetteket követte az Ellenállási Záradék:

„…Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodást meg akarná szegni, örök átok sújtsa.”

Az idézettekből világosan körvonalazódik:

·        A közösség, mint nép birtokol minden (köz)hatalmat.

·        Ebből átruházza a Főnek a neki kijáró jogokat, vagyis közhatalmi jogok egy részét, amit világosan előírnak.

·        Büntet, ha a vérszerződést akár a közösség tagja, akár a Fő szegi meg.

·        A közösség minden tagja büntetlenül szembeszálhat a Fővel, ha az az esküjét megszegi.

·        A megállapodást szentesítik esküvel.

Az adott hatalmi struktúra mellett és eszközeinek felhasználásával fejezte ki ősi ethoszát a belé öntött tudása: a scientia infusa segítségével a maga közösségéről, hivatásáról, s az ezt gyakorlatban fenntartó struktúráról.

Ez az ethosz, ez a jogi életszemlélet nyilvánvalóan létezett már 896 előtt évszázadokkal, igény pedig rá 896-ban, illetve előtte néhány évvel korábban jelentkezett.

Werbőczy István által összeállított Hármaskönyv tanúsága

A Szent Korona-eszme, illetve Tan lényege modem formában, szinte törvényi megszövegezésben, jogszabályi alakban Werbőczy István Hármas-könyvében található meg.

 

Ezt írja könyvének 1. részében, a 2. és 3. czímben, a 2. §-ban:

„Istennek a szava, és az egész közösségnek parancsa az, hogy mindenki ezen s ezen a helyen (megnevezvén azt a helyet) fegyverrel, vagy amint teheti, a közönség tanácsának meghallgatására megjelenjék”.

Ehhez kapcsolódik a 4. §, ami kimondja:

 „...az ily parancs áthágóit, hacsak helyes mentségét nem adják, pallóssal kell ketté vágni, vagy... örökös szolgaságra vetni”.

 

A híres Ellenállási Záradékot az 1. rész 9. czím 6. §-a tartalmazza:

 „...bármelyik királyunk vagy fejedelmünk... kinyilvánított és kifejezett nemesi jogok ellenére tenni merészelne, akkor örök időre szabadságunkban áll (mármint a nemességnek), annak ellene szegülni és ellent mondani anélkül, hogy hűtlenség vétkébe esnének (mármint a nemesek)."

Elgondolkodtatóan időszerű az Ellenállási Jog korszerű eszméje is.

Gondoljunk az Erzsébet hídon tartott tüntetésre. Itt a tüntetőknek, az állampolgároknak, mint választóknak jogát tartósan, arrogánsan, megvetően semmibe vették.

Hosszú időn át hiába fordultak illetékes szervekhez, azok elutasították kéréseiket, vagy nem is reagáltak azokra. Csak ezután éltek demonstrációs és gyülekezési jogukkal.

A magyar ősi jogelv, életelv szerint ez eléggé szelíd megoldási módot jelentett, inkább a jog demonstrálását, mint kikényszerítését.

Aki ezt a hatalom oldaláról bármilyen szelíd eszközzel is gátolta, arcul vágta a magyar közjogot. Arról nem is beszélve, hogy a hatalom fellépése félelemkeltő, durva módon valósult meg.

Mi az új, továbbá ma is időszerű az idézett részekben? Mindenekelőtt új az 1. rész 3. czím 2. §.

 

Ez két kötelességet ír elő:

a)     A hadba vonulási kötelezettséget.

Ez a véres kard körülhordozásához kapcsolódó közismert formula.

b)     A nemesnek nemcsak joga van a tanácskozásokon részt venni, hanem kötelessége is ott megjelenni.

Közismert, hogy több nyugat-európai állam kötelezővé tette a részvételt a parlamenti választásokon.

Ahol ezt nem írják elő, ott legtöbbször a választásra jogosultak egyharmada, 40%-a megy el szavazni.

Történelmünkben sok példa van arra, hogy az országgyűlésekre nem ment el a nemesség.

Ezzel akadályozták pl. a költségvetés megállapítását, az adók kivetését, a hadsereg felszerelését, mondjuk épp a török elleni küzdelem időszakában. Ugyancsak emiatt nem kapták meg a végvári katonák a zsoldjukat.

 

Werbőczy könyve az, ami több száz oldalon összefoglalta a magyar történelmi alkotmányt és törvényeket.

Könyve először 1517-ben jelent meg, amit félszáznál több kiadás követett.

 

Bár Werbőczy könyvét a király királyi aláírásával jegyezte, azt törvénybe sohasem iktatták.

Ennek ellenére a magyar joggyakorlat élő része lett.

A Szent Korona-eszme és Tan kifejlett formában

Amint azt már sokszor említettük, a Szent Korona-tan végleges, lezárt tartalommal sohasem vált a törvényhozás tárgyává.

Alapvetően azokat az elveket foglalta magában, amiket a magyarságnak a scientia infusa a belé öntött tudás segítségével kialakított életelvből, életfelfogásból, szemléletmódjából, szellemi látásmódjából következően a közösségre, annak mivoltára, eredetére, céljára, hatalmi struktúrájára vonatkoznak.

Ezeket különböző jogi iskolák képviselői, neves és mértékadó képviselői részben vagy teljességre törekvően tárgyalják.

A közjogi küzdelmekben kikristályosodott Szent Korona-tant – főleg dr. Molnár Kálmánt és dr. Timon Ákost követve – az alábbiakban foglalhatjuk össze.

1. A Szent Korona-tannak két nagy része van. Az egyik a tartalmi, a másik eljárásjogi kérdéseket foglal magában.

A kettő viszonyát pedig az a felfogás jellemzi, ami szerint a kifogástalan tartalmi alkotmány vagy törvény sem érvényes, ha azt a cogens (át nem hágható, mindig kötelező) eljárásjogi szabályok be nem tartásával fogadták el.

2. A Szent Korona Tana közjogi fogalom, ami a Szent Korona erkölcsi-jogi személyiségén alapszik.

A Szent Korona megszemélyesítése az egész világon egyedülálló, ehhez még csak hasonló sincs.

Azzal, hogy a magyar jogi géniusz a Szent Koronát objektiválta, a magyarság fennmaradását alapozta meg.

Erről így ír Prohászka Lajos társadalombölcsész:

„Költőinknek és minden nemzeti hősünknek állandóan visszatérő... szólama, hogy a magyarságot a végső elmúlástól mindig csak a csoda óvta meg.

Csoda, hogy az ellenséges népek gyűrűjébe fogva... a függetlenségért vívott örökös harcok közepette szétszóródva és megfogyatkozva mégis fenn maradtunk, hogy él nemzet e hazán, hogy odvas bűneink ellenére, rossz helyre téve... mindig volt valamilyen szent erő, amely... helyette győzött... ez a csoda itt él közöttünk... állandó valóság, készenlét.

Ez a valóság, ez az életes magyar csoda a magyar szellemnek, a magyarság megtartásának objektivációja”, és ennek az objektivációnak „intézményes szervezeti nyoma van: ti. a nemzet teste, a Corpus Hungaricum és ennek szimbóluma a Szent Korona, ami a nemzettestet is valósággal megszenteli, Corpus Sacrae Coronae”

... „Ezzel a nemzetrnentő, létben tartó hivatásával vált a Szent Korona eszméje a magyarságnak valóban csodaszerű élettényezőjévé. Itt teremtett a magyar szellem magának metafizikát... önmaga sorsában kifejezve a változatlant, az örökkévalót a változóban és mulandóban.” (Vándor és bujdosó, 155-156. o.)

3. A Szent Korona elvonatkoztatott (fölötte áll) a mindenkori államhatalmat gyakorló Főtől (királytól, kormányzótól, elnöktől stb.) és a tagoktól.

4. A Szent Korona az államhatalom alanya.

5. A Szent Korona egyesíti magában a hatalom egészét, vagyis azt a hatalmat, ami a Fő és tagok között véglegesen meg van osztva a törvényhozói és végrehajtó hatalom szempontjából.

Ebből következik, hogy a nemzet mint közösséget megillető hatalom együtt, kizárólag a Szent Koronában van meg, ezt a hatalmat csak a Szent Korona testesíti meg.

6. A Szent Korona birtokolja az ország területét.

Adott esetben hozzá tartozhatnak a csatlakozó országok is.

Ezért volt szokásos, hogy a törvényekben a „Szent Korona országai” kifejezést használták.

7. A Szent Korona birtokolja mindazt, ami a nemzet fennmaradásához szükséges. Ebből kiemelkedő jelentőségű a termőföld használatát szabályozó joggyakorlat.

Termőföldet kizárólag magyar természetes személy, magyar állampolgár birtokolhat, illetve használhat. Vagyis a hazai termőföld minden talpalatnyi területének földtulajdonosa a Szent Korona.

A Szent Korona volt a garanciája annak, hogy érvényre jusson az etelközi alapszerződés, ami szerint, amit közös erővel szereztek a honfoglalás során, abból mindenki érdemei szerint részesülhessen.

Az ún. királyi jog -- a Ius Regium -- az ország Szent Koronájának azon joghatóságát fejezte ki, ami szerint az összes földbirtok a nemzeti hatalom része.

Ebből a király -- a Szent Koronára visszaáramlás jogát magában foglalva csak a nemzet javára végzett teljesítmény fejében részesíthetett akárkit.

Vagyis minden szabad birtok közvetlenül a Szent Koronától veszi eredetét.

Ez az elv a "Sacra Corona Radix Omnium Possessionum". 1848-tól ez az elv gyengül, napjainkban pedig a liberális lobbi (vö. a XIX. sz. második felében nemzeti liberalizmus vagy szabadelvűek) haszonelvűségét követve törölni szeretné.

 Ezzel biztosítaná az idegen érdekek anyagi fölényét a földszerzés területén is.

A Szent Korona ezen elve ma is a nemzet függetlenségének garanciája.

8. A Szent Korona rendelkezik -- az adott kulturális, gazdasági fejlettség szerint értelmezett – az ország lakói életének fenntartásához nélkülözhetetlen gazdasági ágazatok (bányászat, kohászat, fegyvergyártás, gépipar, közlekedés, élelmiszer- és gyógyszeripar stb.) gazdasági alapjai (kapacitásai) felett, továbbá azon közgazdasági szabályzókkal, amelyek az árak, bérek, pénzforgalom stb. területén szerepüket tekintve fontosak.

Ezek a jogok a középkorban a „királyi jogok” közé tartoztak.

Közismert, hogy a királyi jövedelmek zömét a sóbányászat, ércbányászat bevételei képezték.

Ma is így kellene lenni. Az elmúlt 10-12 év bűne éppen ezeknek idegen kézre játszása volt.

Mivel ezek az üzletek megsértették a Szent Korona-tant, létrejöttük semmis, kártérítés nélkül visszaszerezhetők.

9. A Szent Korona minden erkölcsi tekintély birtokosa.

A tagok részéről minden közjogi tett a Szent Korona fényét növeli.

 Csak a Szent Korona részére végzett szolgálat részesedhetett jutalomban, jutalmazásban.

A hűség is a Szent Korona iránti odaadást jelentette, a Szent Korona nevében végezték a legfontosabb állami aktusokat is, pl. a nemzetközi szerződéseket a Szent Korona nevében kötötték meg.

Mivel lényeges, a Szent Korona-tan cogens szabályai közül (folyamatos számozással) a következőket emeljük ki:

1/ Nem lehet érvényesen törvénykezni, ha az ország függetlensége korlátozott,

Pl. katonai megszállás esetén, vagy ha az ország ezzel azonosan értelmezhető külső, idegen hatalom katonai nyomása alatt áll.

Ez volt a helyzet pl. 1849-1865/67 között, illetve a második világháborútól 1991 júliusáig.

2/ Ha az ország önrendelkezési joga sérül, provizórikus (ideiglenes) helyzet áll elő.

Ilyenkor a meghozott „szabályokból” csak a normális, az egészséges lelkiismeretből fakadó, életet biztosító intézkedések betartása kötelező.

3/ Provizórikus helyzetben a normális, a törvényes rend helyreállítására kell törekedni.

Ez történt 1865-1867-ben, továbbá 1921-26 között.

4/ Ha a provizórikus helyzet megszűnt, az ország függetlensége helyre állt, a törvényesség feltételei adottak, akkor a provizórikus időszakban hozott „szabályokat, törvényeket”, ha azokra még szükség van, felül kell vizsgálni, és újból törvényesen is el kell fogadni.

5/ A véglegesen megosztott hatalomból a Főt megillető közhatalom átruházása csak egy koronával, a Szent Koronával lehetséges.

Királyságban a koronázással és a hitlevéllel történő beiktatásnál érvényességi feltétel volt, hogy a koronázás Székesfehérvárott, később Budán történjék, a szertartást pedig az esztergomi érsek végezze.

6/ A véglegesen megosztott hatalomból a tagokat megillető jogokat az Etelközben lefektetett elvek biztosították.

Eszerint a tagokat nem lehet kizárni a tanácskozásból, a végrehajtó hatalomból, a vármegyék és városok kormányzásából.

A tagokat megillető jogok gyakorlásának formái az idő múlásával változhattak.

7/ A Szent Korona tagjai a Fővel együtt alkották a Szent Korona egész testét.

A kettő együtt tehát a „Totum Corpus Sacrae regni Coronae, totum Corpus Regni.”

Mivel a kettő csak a Szent Koronában van együtt. A Szent Korona az egyetlen szuverén.

Sem a Fő, sem a tagok önmagukban nem rendelkeznek a szuverenitással.

A hatalom teljessége csak Szent Korona egész testét illeti meg.

8/ A Szent Korona nem volt viseleti tárgy.

Mivel az ország koronája volt, a király is csak a koronázás alkalmával és külön meghatározott napokon, alkalmakkor viselhette.

 Őrzését a Koronaőrség, illetve Koronaőr látta el.

 

A Szent Korona tagjainak köre a történelem folyamán változott.

A Szent Korona tagjai kezdetben a főnemesség, főpapság, később a köznemesség, városi polgárság, 1848-tól pedig a választásra jogosultak nemre, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül.

Köztudott, hogy 1867-ben az ország a Kiegyezésben lemondott az Ellenállási Záradékban foglalt jogáról.

Ez azonban csak kényszerű kompromisszum volt, a Habsburg házzal kötött, a Főt megillető jogokról történő lemondás ellensúlyozása volt.

A változótörténelmi feltételek miatt, amikor ez a momentum elvesztette időszerűségét, és a tagok jogának korlátozásával nem áll szemben egyenrangú engedmény, a tagok joga teljes körben helyreállt.

Az Ellenállási Záradék ismét érvényes.  (dr. Molnárfi Tibor írása nyomán)

A Szent Korona eszmeiségén alapuló törvénykezés
(Eu nyet)

http://62.112.194.95/hirlevel/a05010210.html

 

A Szent Korona Tan a Szent Korona Eszme történelmi koronként történő alkalmazásának rendszere, vagyis:

A Szent Korona Eszme meghatározza az alapot, amelyre építeni lehet és annak az alkotásnak a legfontosabb funkcióit, amely a társadalmi és gazdasági harmóniát biztosítja, ezért alkotmány.

A Szent Korona Tan a minden korra jellemző ismeretanyag alapján tartalmazza azt az építési tervet, amely az adott kor lehetőségei szerint valósítja meg a harmónia megteremtéséhez szükséges funkciók feltételeit, vagyis az alaptörvényt.

A részletes törvények az alaptörvény szerinti építés kivitelezésének (a funkciók feltételei biztosításának) eszközeit határozzák meg.

Ezt itt csak a teljesség kedvéért említem. A részletes törvények egyenkénti feladata a jogrendszer egységében mutatkozik meg.)

A Szent Korona Eszme a magyarság szakrális, több ezer éves alap-normarendszere, amely – mint egy fényes, soha nem változó erejű csillag – irány-pozíciót adott nekünk, aminek üzenete mindig is az volt, hogy a Kárpát medence mintájára kell az emberiségnek szerves egységgé szerveződnie.

A kárpát-medencei minta pedig az, hogy a különböző nemzetek saját kultúrájuknak természetes környezetet keresve települtek a Kárpát medence különböző részeire, így megteremtve az ökológiai-ökonómiai harmóniában megtestesülő, természetesként működésű szerves egységet.

Az itt őshonos magyarságnak az volt az isteni küldetése, hogy szelektálja a bevándorlókat kultúrájuk minősége szerint, annak érdekében, hogy „ne kerülhessen konkoly a búzába”. Így alakult ki az államalapító és államalkotó nemzetek természetes társadalmi és gazdasági harmóniája, a közös gyökerű istenhit lelki- és szellemi irányítása alatt.

Íly módon a Kárpát-medence lényegében is teljesíti fizikai formájában megmutatkozó agy-szerepét (dr. Papp Lajos hasonlata): mintát ad a világnak az Isteni Szabályrendszer szerinti emberi élethez.

Ez a küldetéstudat köszön vissza Szent László, Nagy Lajos, Mátyás király, Pázmány Péter, Werbőczy István, Bocskai István, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos és (egyesek számára: horribile dictu) Horthy Miklós munkáiban és tevékenységében.

 

Ennek a küldetéstudatnak volt részekre lebontó, XX. századi megvalósításának terve Németh László „Kertmagyarországa”.

Ez utóbbinak azért van nagy jelentősége, mert visszautal a XX. századra kialakult magyar diszharmonikus helyzetre és annak lényegére: a „hígmagyarság” eluralkodására a „mélymagyarság” fölött.

Szegény, magyarságában visszamaradt Vörös Péter ezt félreértve nevezte Némethet „fasiszta fogorvosnak”.)

 

A Szent Korona eszme egy állandó alap-értékrendet határoz meg, amely békés, önépítő fejlődést adott minden olyan nemzetnek, amely a magyarsággal kapcsolatba került Egyiptomtól, Mezopotámián és Ázsián át az Amerikai kontinensig.

 

Ezért kell a Szent Korona eszmét alkotmányi alapnak tekinteni, mindazokat az elemeit kiemelve, amelyek minden kor normarendszerének (alaptörvényének) kötelező részei voltak:

 

1.      Az egyetemes nemzetet megtestesítő állam örök szabadsága. (Alap: Hungaria semper libera)

2.      Az egyetemes nemzet átruházhatatlan tulajdon- és birtokos meghatározó joga. (Alap: Sacra Corona radix omnium possessionum)

3.      Az egyetemes nemzet minden tagjának egy és ugyanazon szabadsága. (Alap: Una et eadem libertas)

4.      Az egyetemes nemzet és annak tagjai biztonságát, mi szerint minden az egyetemes nemzet érdekében kell, hogy történjék. (Alap: Sub specie Sacrae Coronae)

5.      Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga ahhoz, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja. (Alap: Ius resistendi et contradiscendi)

 

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek (mint a magyarság legfőbb, természetes képviseleti szervének) van egyedül joga kimondani a Szent Korona alkotmányisága jogfolytonosságának visszaállítását, amikor közfelkiáltással kimondja: a Szent Korona öt alapelve Magyarország alkotmánya.

Az Alaptörvény feladata, hogy a jelen kor ismeretanyaga szerint meghatározza az Alkotmány alapján az egyetemes nemzet (az állam), a nemzetet felépítő társadalmi csoportok és a Szent Korona tagok jogait és kötelezettségeit.

Az Alaptörvény tehát meghatározza

·        az állam szuverenitásának biztosítékait, az ehhez szükséges feltételekkel,

·        a képviseleti rendszert, annak népakarat-kifejező biztosítékaival együtt,

·        a közigazgatás rendszerét, a társadalmi ellenőrzés biztosítékait,

·        a társadalmi csoportok alapvető jogait és kötelezettségeit, és azok állam által biztosított feltételeit,

·        a Szent Korona tagok egyetemes és egyéni sajátosságoktól függő jogait, kötelezettségeit és azok állam- és a társadalmi csoportok által biztosított feltételeit.

Az öt feladat egymásra épül és egymással rendszerkapcsolatban áll, a Szent Korona önigazgatási elve szerint.

Ez az elv fellelhető a vezetéselmélet „kétdimenziós – mátrix – irányítási elvében”, ugyanis az egyik dimenziót a Szent Korona területi – település, vármegye -, a másikat pedig a Szent Korona tagjainak egyéni jellemzői adják (vallás, származás, családi helyzet – nem, kor – és foglalkozás-hívatás).

 

Az Alaptörvény a társadalmi- és gazdaságszervezési feladatokat egyaránt szabályozza.

 

Az önigazgatási elv alapja a társadalmi csoportok érdeksorrendisége. Ez azt jelenti, hogy a Szent Korona magyar hagyományokra épülő rendszere a teljes értelmében megvalósított autarkia harmónia-biztosítását jelenti.

Az önellátás elsődlegessége nemcsak gazdasági fogalom, hanem az egész társadalmat átfogó szervező erő. Vagyis: egy település vagy egy egyéni jegy alapján szerveződő társadalmi csoport lehetőségeivel mindenek előtt saját igényeit elégíti ki.

 Igényén felüli lehetőségeit arra használja, hogy egy másik település vagy társadalmi csoporttal értékazonosan elcserélje olyan lehetőségekre, amelyekkel ő nem (vagy nem igények szerinti mértékben) rendelkezik.

Az önigazgatásnak ez a formája része a Szent Korona eszmeiségnek, amellyel a minőségileg magasabbrendű alternatíváját adja a piacgazdaságnak.

Az állam egységének és az államigazgatásiba beépített ellenőrzési rendszernek az az alapvető feladata, hogy a társadalmi csoportok közötti termék- és szolgáltatáscserét koordinálja, a rendelkezésére álló eszközökkel.

 

Ezzel lehet biztosítani, hogy a Szent Korona Tan most egy olyan elemmel (Alaptörvénnyel) bővüljön, amely tisztán képviseli a Szent Korona eszmét.

Ennek az Alaptörvénynek – amelyet az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek kell közfelkiáltással elfogadnia – tartalmaznia kell minden (alkotmányi és alaptörvényi) alapelv biztosításának alapját adó képviseleti rendszert, amely a Szent Korona eszme önigazgatási elve szerint a következők szerint épül fel:

·        Alsóház: A Szent Korona területét képviseli, tehát az alsóházi képviselőket az egy-egy településen élő Szent Korona tagok választják egyéni adottságai és nem párttámogatottság alapján.

A választás technikájának meghatározása a részletes törvénykezés egyik tárgya

·        Felsőház: A Szent Korona tagjainak egyéni jellemzőjük szerint alkotott csoportjainak érdekeit képviselik.

A felsőházi képviselők csoportonkénti létszáma kifejezi azt, hogy az adott csoportnak milyen az aránya a magyar nemzeten belül.

A felsőház felépítése jelenti a visszatérést a Szent Korona eszme tisztaságához, hiszen csak azok a társadalmi csoportok képviseltetik magukat, amelyek ténylegesen részei a magyar társadalomnak (pl. „rendek” nem), ugyanakkor a tisztaság azt is jelenti, hogy csak a természetes módon államalapító és államalkotó nemzetek és vallások állíthatnak képviselőt.

Ezzel a választási alapelvvel érhetjük el azt, hogy az egyetemes magyar érdek kifejezője és képviselője legyen a Magyar Parlament.

Kelt Szegeden, 2004. január 14-én.

Bunyevácz Zsuzsa beszélget
Molnárfi Tiborral, a Szent Korona Tan kutatójával.

http://www.szentkoronalovagrend.hu/molcikk.htm

Két ifjú kollégánk egy harmadik, az előző kettőhöz nagyon jól illeszkedő kérdést már föltenni sem mert a mai fiataloknak. Ez az lett volna, hogy hallottak-e már a Szent Korona Tanról, s ha igen, mit tudnak róla?

Valljuk be: sokan nem tudnának semmit mondani, vagy ha mégis, akkor azt jobb nem meghallani.

Pedig – ha mást nem – a Szent Korona eszméje nyugalmat és békét teremhetne a Kárpát-medencében. Könyvtárnyi irodalom szól erről, a világon egyedülálló eszme-rendszerről, amelyet évtizedekig agyonhallgatottak, annyi minden más értékhez hasonlóan.

Most következő interjúnkban egy témakört ragadunk ki, amelynek van némi áthallása az országgyűlési választások eredménye körüli ellentmondások következtében.

Ez pedig nem más, mint az úgynevezett ellenállási záradék.

 

Bunyevácz Zsuzsa Molnárfi Tibort, az Összmagyar Testület főtitkárát, a Szent Korona Tan kutatóját kereste meg.

 

Dr. Molnárfi Tibor:

Én úgy gondolom, hogy a magyarság életének központja a Szent Korona, és a Szent Korona eszme. Ebből következik, hogy erről mindent tudni kellene, legalább azon a szinten, hogy a kecskeméti pásztor a subáját magára húzva hordja.

Sajnos ezt nem ismerik, iskoláinkban nem tanítják, hanem egy valamiféle sematikus, nagyjából a XVIII. század végén elkezdődött eszmekörben a Szent Koronáról összevissza beszélnek. Megtámadták magát a tárgyát és az egységét.

A Szent Korona eszmét, mint olyat valami maradi, élettől idegen eszmét tálalják a nagyközönség elé.

Bunyevácz Zsuzsa:

Az ellenállási jog gondolatának nyomaival mikor találkozunk először a Szent Korona Tanban?

Dr. Molnárfi Tibor:

Lényegében írásos dokumentummal is igazoltan két nagy kifejtési időpontot jelölhetek meg.

·        Az egyik, akármilyen furcsa a Vérszerződésben, melyet Anonymusnak a Gesta Hungaroruma írásban is rögzít, és abban az úgynevezett ellenállási záradéknak a lényege már benne van.

·        Másodszor megjelenik 1222-ben, amikor kifejezetten, mint ellenállási záradékot tanítják ma is a történészek, történelemkönyveikben.

Végül pedig az ellenállási záradék megjelenik ismét, napirendet kap, és ezért nem jelöltem harmadik időpontnak az 1867-es Kiegyezésben, amikor ebben a határozatban azt találjuk, hogy ez a Habsburg Házzal kötött szövetségünkkel függ össze.

Az általuk számunkra tett kedvezményről, engedményekről lemondunk, és ettől kezdve az ellenállási záradék minket nem kötelezhet, újból érvénybe lépett.

Bunyevácz Zsuzsa:

Mi az az ellenállási jog vagy záradék?

Dr. Molnárfi Tibor:

Werbőczynek az 1517-ben megjelent Hármas Könyvéből idézzük, hogy hogyan szövegezi meg könyvének I. rész, 9. címoldala, 6. paragrafusban ezt az úgynevezett ellenállási jogot ő így rögzítette, idézem, amely az V. és VI. fejezetben, mármint a Gesta Hungarorum V. és VI. fejezetében így jelenik meg.

"Hét férfiú szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának, sőt, fiainak is a végső nemzedékű Álmost, Ügyek fiát és azokat, akik az ő nemzetségéből állnak. Hogyha valaki utódai közül, mármint, Álmos és utódai közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, mint ahogy az ő vérük omlott az esküben Álmos vezérnek tettek. Majd pedig, hogyha valaki Álmos vezér, és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni egy életre átok, sújtsa."

Mindezt, ha lefordítjuk hétköznapi nyelvre, azt jelenti, hogy

·        egyrészt az ország hatalmi rendszerét határozzák meg, választanak maguk fölé egy főt.

Ez az egyik félnek a kötelezettsége, ha ezt nem teljesíti, életével fizet, sőt előírja itt már Anonymusnál azt is, hogy köteles részt venni minden tanácskozásban.

A második oldala az ellenállási záradéknak az a kötelezettség, amely a népet kötelezi:

·        ha pedig az uralkodási rend által a szerződésben megállapított rendjével szembeszegülne valamilyen formában,

vagyis, hogy viszályt szít – ez volt Koppány esete – 

vagyis a Fő, a Vezér, a Király megsértené a népnek a jogát, amely egy szerződésben a törvényesen vezérül választása után és közben a meghatározott történelmi keretek között előírtak, és amelyet ő is elfogadott, akkor

ennek ellenállhatnak, mármint, a nép a nélkül, hogy ezért büntetést vonnának magukra.

Bunyevácz Zsuzsa:

Nézzünk egy konkrét példát. Az ősi magyar Alkotmány tükrében, hogyan látja az Erzsébet-hídi eseményeket?

Dr. Molnárfi Tibor:

Éppen az Erzsébet-hídi eset mutatja azt meg, hogy a magyar nép, ha törvénysértés történt, márpedig itt egyetemesen, közfelfogás szerint az a vélemény, hogy sérült a törvény a választásnál, joga van ez ellen bármikor, bárhol gyülekezni.

Ezt a véleményét kifejteni, és kérni az illetékesektől azt, hogy erre feleletet adjanak, vagy a törvénysértést orvosolják.

Az Erzsébet- hídi tüntetés klasszikus példája annak, hogy az ősi Magyar Alkotmány mennyire időszerű, és tulajdonképpen napjainkban is mennyire érvényes.

Bunyevácz Zsuzsa:

Mi a helyzet napjainkban a Szent Korona Tan megítélésével?

Dr. Molnárfi Tibor:

Az igazi véleményem a Szent Korona Tanból következik, hogy ad egy: a Szent Korona Tan lehet, hogy nem érvényesül, de mindenféleképpen hatályban marad.

A Szent Korona Tan soha semmilyen körülmények között nem váltható le.

Ezért például valójában a magyar Szent Korona eszmének az egyik lényeges eleme az úgynevezett kogens, mindig kötelező eljárásjogi szabály, amely szerint törvényesen törvényt csak úgy lehet hozni, ha ezt a kogens eljárási szabályt betartják, amely így szól.

Nem lehet törvényesen ítélkezni, például, amikor idegen hadsereg tartózkodik az ország területén, vagy ennek megfelelő olyan külső nyomás nehezedik az országra, amely azzal teljesen egyenrangú, mintha a saját fegyveres csapataik itt tartózkodnának.

Ilyenkor mi történik a Szent Korona eszme szerint, és a kogens eljárási jogszabály szerint?

Provizórikus helyzet alakul ki, erre számos történelmi példa van.

·        Ilyen például Károly Róbert esete, aki közismerten kiváló királyunk volt, de nem törvényesen koronázták meg, nem a kogens eljárási jogszabály szerint, így háromszor kellett megkoronázni.

·        Ez a helyzet volt az 1919-es bolsevistaforradalom után. 1922-26-ig nemzetgyűlés ült össze, hogy átvizsgálja azokat a törvényeket, amelyek továbbra is jók, szükségesek, újból elfogadták csak ezután vált törvényerejűvé, ezután vált érvényessé.

1944. március 19.-től kezdve 1991. júniusáig, amíg ki nem vonult a szovjet haderő Magyarországon törvényesen nem lehetett törvényt hozni, mindenkire kötelező volt az, ami a józan ész és az emberi együttélés normál szabályaihoz tartozik, legyen a közlekedés, vasúti menetrend, de valójában a provizórikus helyzetet

1991.júniusa, a szovjet csapatik kivonulása után lehetett volna rendezni, ez azonban nem történt meg.

A mondottakból az is következik, hogy a Szent Korona eszme ma is él, de nem tudja kifejteni a hatását.

Én úgy látom, hogy egy olyan megdöbbentő jelenség zajlott le az elmúlt lényegében tíz évben, de főként amióta átvitték a Szent Koronát a Nemzeti Múzeumból a parlamentbe, amely mindenkit meglepett: statisztikai adatok szerint csak egyetlen évben több mint egymillió ember látogatta meg.

Sehol, semmikor nem volt a magyar népnek még egy olyan jele, mint a Szent Korona, amely annyiszor, annyi helyen olyan iszonytató példányszámban lenne megtalálható, házak falán például, amely önmagában többszörösen meghaladja az összes többi jel, jelvény ábrázolását.

Ismereteket kell fejleszteni, a konkrét tényeket kell elmondani, azokat, amelyekben biztosak, hagyni a történelem további kedvező alakulására, amit Deák Ferenc olyan szépen mondott ki annak idején, hogy az ellenállási jogról nem lehet lemondani, mert amely nép fél a büntetéstől az örökre elveszíti.

A jognak a visszaszerzése mindig költséges.

 

Bunyevácz Zsuzsa:

Milyen jogi lehetőség van arra, hogy a Szent Korona Tan ismét érvényesülhessen?

Dr. Molnárfi Tibor:

A Szent Korona eszme egy olyan jogi eszme, amely önmagában definiálja az uralmi rendszert, amely bármely magyar alkotmány mellett él, ezért előbb, vagy utóbb talán elő lehet venni ezt a kérdést.

Ha a magyar történelmet valaki vizsgálja, láthatja, hogy a Szent Korona tan, a Szent Korona eszme és maga a Szent Korona is mélypontokról egyszer csak újból a centrumba kerül, egyszer csak újból a magyar népnek a legjobbat hozza, a fölemelkedését, a sikerét hozza.

Mitől Szent a Szent Korona?

Attól, hogy felajánlották az ősi több ezer éves magyar meggyőződésnek megfelelően a magyarok Nagyasszonyának, Boldogasszonynak, Szűz Máriának és, hogy ez a kettő azonos nem kisebb személy azonosította be, mint Szent Gergely.

A Szent Koronával kapcsolatos kérdéseket függetlenül az éppen meglévő esélyektől, amelyek néha szorongatóak, néha kétségbeejtően nehéz helyzet jelzői mindig, mindenütt valami más, tőlünk független, tőlünk nagyobb akarat következményeként kivédhetetlenül érvénysül.

 

Ez az a remény, amely úgy látom továbbra is lesz a magyar népnek jövője, lesz a Szent Korona eszmének jelene, és így a magyarság ismét, hogy úgy mondjam, felvirágzik.

Érdemes eljátszani a gondolattal: ha a Szent Korona Tannak lett volna jelene az elmúlt 5 évtizedben, akkor nem szocializmus lett volna.

Ha nem szocializmus lett volna, a magyarság már rég felvirágzott volna.

A Szent Korona az EU-n kívüli,
Gondoskodó Magyarország alapja

http://62.112.194.95/hirlevel/t03.html

Amikor úgy határozom meg azt a Gondoskodó Magyarországot, amelyet a harmadik erő az EU-csatlakozás elutasítása után valósít meg, hogy annak a Szent Korona által képviselt magyar társadalmi és gazdasági hagyományok alapján kell állnia, többen anakronizmussal vádolnak. Meggyőződésem, hogy ez a vélemény ismerethiányból, vagy abból a dezinformációból fakad, amely az elmúlt 58 év agymosásának eredménye.

Mielőtt a Szent Korona szellemének aktualitásáról és a Szent Korona Intézményrendszerének a Gondoskodó Magyarországgal való összefüggéséről írnék, feltétlenül össze kell foglalni a legalapvetőbb ismerteket.

I. A Szent Korona-tan legfőbb jellemzői

A Korona, mint tárgy, csak jelképe, de nem tartalma a Szent Koronának.

I.1. A Szent Korona misztériuma

"A Szent Korona azért szent, mert népünk, mint közösség, ennek a közösségnek szimbólumát, az államot jelképező Szent Koronát a benne rejlő főhatalommal együtt Krisztus Anyjának, a Boldogasszonynak (magyar ősi asszonyistenség – Bálint Sándor) ajánlotta fel, aki azt el is elfogadta, és akit ettől kezdve Nagyasszonynak hívunk. Miért tartja a hagyományos keresztény felfogás misztériumnak a Szent Koronát? Mert ez az egyedülálló tanítás Magyarországot, mint közösséget szerződésszerűen részelteti abból a feladatból, amely az Isten-szülő feladata a természetes és a természetfeletti életben az emberiség kezdetétől a világ végéig. Népünknek ez lett a rendeltetése, sorsunk ezzel kapcsolódik össze, ha akarjuk, ha nem, ha tudunk róla, ha nem." (Molnárfy Tibor)

"A Szent Korona a magyar szellem ingeniumával (tehetségével, alkotó szellemével) alkotott alkotmányosság." (Kmetty Károly)

I.2. A Szent Korona az állam személyiségének alapja

"Magyarországon a Szent Korona tanból kifejlődött az állam személyisége. Miért?

Mert

- a magyar nemzet pusztulása általi fenyegetettsége,

- társadalmi önvédelmi ösztöne és önfenntartó ereje,

- az önkormányzati gondolata

politikai szükségszerűség erejével kényszerítette ki a közjog alaptételeinek megjelenítését egy elvont, mégis valóságos eszmei köntösben." (Zétényi Zsolt)

A Szent Korona egyesíti és jelképezi az alkotmányos közhatalom egészét, a törvényhozó, -végrehajtó és bírói hatalmat és annak megosztását visszavezetve az államfő és a nemzet többi tagjai közötti hatalommegosztásra (választási, kinevezési és jelölési rendszer által).

"A magyar nemzet az államot, mint az összesség érdekében szervezett társadalmat, a Szent Koronában látta megtestesítve, ehhez képest a Szent Koronát úgy fogja fel, mint egyfelől a magyar államiság szimbólumát, mely kifelé más államokkal szemben a magyar állam szuverenitását, nemzetközi önállóságát jelképezi; másfelől személyesítve, mint a nemzetben gyökeredző, a királyt és a nemzetet együtt megillető hatalom birtokosát." (Timon Ákos)

"A Szent Korona megtestesíti az ország önkormányzati rendszerét, területét és tagjait egyaránt úgy, hogy a terület és tagság egymással szorosan összefügg, elszakíthatatlan." (Zétényi Zsolt)

I.3. Magyarország örök szabadsága

A Szent Korona alapelve Magyarország örök szabadsága. [Hungaria semper libera (Magyarország örökké szabad)] "E libertas belül az alkotmányos vagy politikai szabadságot, kifelé az állam függetlenségét, a magyar állam szuverenitását jelenti." (Kmetty Károly)

I.4. A Szent Korona alkotóelemei (teste)

A magyar államiságot megszemélyesítő Szent Korona testének részei: tárgyi alkotóeleme az államterület, személyi alkotóeleme pedig a nép és az uralkodó (totum corpus Sacrea regni Corone, totum Corpus Regni) együttesen.

I.5. A Szent Korona tárgyi alapeleme: az államterület

"A Szent Korona minden birtok gyökere (Sacra Corona radix omnium possessionum). Az egyetemes magyar földtulajdonjog a Szent Koronát illeti úgy, hogy másoknak csak birtokjoga, de nem tulajdonjoga lehet." (Szabó Béla)

"A birtokadományozásnak jogát és teljes hatalmát az uralkodással és országlással együtt, a közösség a maga akaratából, az ország szent koronájának joghatósága alá helyezte" (Werbőczy István: Tripartitum)

(Emlékezzünk a hétköznapi szóhasználat elemeire: "földbirtokos", "nagybirtok" – és nem "földtulajdonos", "nagytulajdon", de háztulajdonos, gyártulajdonos és nem házbirtokos, gyárbirtokos)

"Adományozásrendszer és koronarendszer eszme összefüggésbe kerültek tehát egymással: Ezt más országokban nem találjuk meg." (Eckhart Ferenc)

"Mivel minden földtulajdon a Szent Koronától származik és rá visszavezethető, s más örökös híján az állam örököl, az állam alkotmányos joga a nem magyar állampolgároknak vagy jogi személyeknek való közvetlen vagy közvetett föld elidegenítés – ezzel a Szent Korona érdekköréből való földkivonás – megtiltása." (Zétényi Zsolt)

I.6. A Szent Korona személyi alapeleme: a nép és az államfő

I.6.1 A nép tagjainak összessége képezi az államot megszemélyesítő szent korona alkotóelemét.

"A Szent Korona minden hozzá hű tagját védelmében részesíti, nem ismerve nyelvi, vallási, etnikai megkülönböztetést. Teszi ezt nem vakon, hanem tagjai jólétének, a közösség virágzásának érdekében, nem engedve, hogy az egyenlőség bármely tagjának vagy csoportjának rovására érvényesüljön. A szervesség elvéből következően a közösség kiegyensúlyozott létezését jelenti. Ezért nem engedi az együttélés felforgatását, a közösségi érték csorbítását, így a magyar kultúra szerepének célzatos korlátozását és eljelentéktelenítését, a keresztény erkölcsi és történelmi felfogás rangvesztését. Nem engedi azért sem, mert egyenlőségelvűsége nem öncélú, hanem a hagyományos értékekben (és velük együtt) való közösségi létezés eszköze.

A Szent Korona tagjai a magyar állampolgárok és a Szent Korona-tagok nem magyar állampolgár leszármazottai bizonyos feltételekkel (a magyar kulturnemzethez tartozás vagy a Szent Korona iránti hűség más módon való kinyilvánítása által).

A Szent Korona nem tűri a népcsoportok vetélkedését, egyéneik és csoportjaik oltalmazása által követelve meg a társadalmi békét, aminek feltétele a kisebbség és a többség egyenlő jogvédelme. " (Zétényi Zsolt)

I.6.2 Az államfő

"Az uralkodó elsősorban alkotóeleme az államnak .. benne van az államban, nem áll azon kívül vagy felül. Egyenlő jogú alkotóeleme annak a néppel (nemzettel). Bármelyik hiányában csonka a Szent Korona teste; elválaszthatatlanul egybeforrasztja őket annak joghatósága." (Bölöny József)

"Azok a fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká..." (Anonymus: Gesta Hungarorum)

Vagyis a Szent Korona szerint az államfő nem kötelezően király, sőt az államfő – mint a következő pont is indokolja – nem öröklött, hanem választott tisztség.

I.7. A Szent Korona tagjainak egy ugyanazon szabadsága – Az ellenállás és ellentmondás joga

Egy és ugyanazon szabadság ("Una et eadem libertas") Szent Korona alapelv (Nagy Lajos törvénye – 1351) megerősíti a Szent Korona minden tagja számára az ellenállás és ellentmondás jogát ("ius resistendi et contradicendi").

"Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa." (Anonymus: Gesta Hungarorum)

"... hogyha pedig mi vagy utódaink valamelyike bármikor ezen rendelésünk ellen (a szent királytól – Istvántól – megadott szabadság) véteni akarnánk, álljon szabadságukban ... ellenállni és ellentmondani." (Aranybulla XXXI. cikkely)

"... az állam javát és az ország, valamint a Szent Korona közös hasznát tartjuk szem előtt s még ha a királyi felség akarna is ellene tenni, ellenszegülünk neki." (1386. évi rendi törvény)

I.8. Jogfolytonosság

Nem lehet érvényesen törvénykezni, ha az ország függetlensége korlátozott, katonai megszállás, vagy evvel azonosan értelmezhető külső, idegen hatalom nyomása alatt.

"A Szent Korona tanának valódi érvényesülése a jogfolytonosság, azaz a hatalom folyamatosságának érvényesülését jelenti nemcsak kormányok, választási időszakok, hanem történelmileg különböző rendszerek között is, ha azok megfelelnek a Szentkorona-tan, a történelmi alkotmányosság követelményeinek. A jogfolytonosság 1944. március 19-én, Magyarország idegen nagyhatalmi megszállásával megszűnt." (Zétényi Zsolt)

Miután Magyarországon nem a Szent Korona Intézményrendszere érvényesül, mert az ország függetlensége de facto (tény szerint) korlátozott, a jogfolytonosság nem állt helyre, annak ellenére, hogy az ország függetlensége de iure (jog szerint) visszaállt a szovjet csapatok 1991. júniusi kivonulásával. Annak ellenére nem állt helyre a jogfolytonosság, hogy az Alkotmánynak nevezett, diktátori alaptörvény függetlennek nevezi Magyarországot.

I.9. Államforma

"A tanács állít ki királyokat, dönti el az ország sorsát." (Szent István intelmei)

".. a felségjogok egy része nem az uralkodóé, hanem a Szent Koronáé." (Benda Kálmán)

"A Szent Korona nincs összekötve a születéssel öröklődő monarchia intézményével és a klasszikus monarchikus államformával: ez csak addig állt fenn, amíg az Árpád-háznak nem szakadt magva. Azóta a nemzet visszakapta államformára vonatkozó cselekvési szabadságát, de mindig Sub Specie Sacrae Coronae. (A Szent Korona eszméje szerint.) Ennél fogva a Szent Korona egy sajátos köztársaság struktúráját testesíti meg." (Sándor András)

"A nemzetállam magyar értelme a közjogi nemzet államát jelenti, amelynek alapítója és jellegének meghatározó eleme a magyar nép, de amelyben a hatalom része, államalkotó minden más, történelmileg együtt élő, közjogilag elismert népcsoport. Ez a sajátos kulturális-etnikai összetétel – benne a magyar kultúra meghatározó arányával – kap védelmet a Szent Korona által, mint annak teste.

A magyar állam nemzetállam, mert a közjogi nemzet állama, de nem "nemzeti" állam, mert nem célja az alapító és állam jellegét adó népcsoportok célzott beolvasztásával történő teljessé tétele." (Zétényi Zsolt)

A fentiek szerint a Gondoskodó Magyarország a tényleges demokráciát megvalósító nemzetállam, amelynek államformája – a Szent Koronával összhangban – a szent és sérthetetlen köztársaság (sacrosanta respublica).

II. A Szent Korona Intézményrendszerének érvényesülése a Gondoskodó Magyarországon

II.1. Népünk küldetése

Nemcsak a magyar nemzet, hanem az egész emberi világ pusztulása fenyeget, ezért a magyar társadalomnak önvédelmi ösztönéből és önfenntartó erejéből eredő kötelessége, hogy visszaállítsa a Szent Korona Intézményét, önszerveződéssel, a jelenleg hatalmon lévő politikai erőktől függetlenül, sőt, azok céljával ellentétesen.

"Kizökkent a Világ" és a Világmindenség fejlődésében ismét azt a feladatot kaptuk a Teremtőtől, hogy "helyretoljuk azt", az Isteni Szabályrendszer (természetes) összefüggéseinek visszaállításával. Hiszen azzal a céllal adományozta nekünk a Szent Koronát, hogy – amikor szükség van rá – részeltessen bennünket az Isten-szülő feladatából.

Most ismét nagy feladata van a magyar ingeniumnak: meg kell alkotni az alaprendszert, amely minden nemzetnek mintául szolgál. Ez nemcsak a most élő magyarok feladata, hanem elődeink közül mindazok segítenek nekünk ebben, akik a jelenlegihez hasonló krízishelyzeteket megoldották történelmünk során. A mi dolgunk most az, hogy őseink erejét mögöttünk érezve és saját erőnket felhasználva megismételjük a minőség forradalmát, amiben a mélymagyarság felülemelkedik a hígmagyarságon és megteremti a Gondoskodó (Kert)Magyarországot.

A feladat emberpróbálóan hatalmas. A területi (objektív) és a személyi jegyek alapján (szubjektív) szerveződő társadalmi csoportok létrejöttének, és működésének alapfeltételeit semmisítette meg az 58 éve dúló diktatúra. A társadalmi csoportok érdekképviselete teljes egészében a diktatúra befolyása alá került.

Az emberek lelkét bezárta az izolálás, a család (ami a legszentebb emberi egységként a társadalom alapja) funkciói nem működnek, a létfeltételek minimális szintjének biztosítása és az ezzel párhuzamosan kialakult jövőkép-hiány elfásította az embereket. Az értékrend nélküliség mindent megfertőzött. A vallások vezetői farizeusként tevékenykednek. A gyűlöletkeltés minden elképzelhető módon fertőz, és ellenségességet kelt.

Ami "jó" ebben a látszólag kilátástalan helyzetben, az az, hogy a katarzis igénye egyre erősebb és a megalázottsági tűrésküszöbhöz közeledve az önvédelmi ösztön követeli az önfenntartó erő aktivizálódását.

Mindenkinek, aki érzi, hogy 1989-ben nem hatalomváltás történt, hanem a diktatúra nyílt (szocialista) válfaja helyére lépett a burkolt (kapitalista) változat, és mindenkinek, aki rájött arra, hogy az elmúlt 12 év kormányai egységben ennek a diktatúrának az érdekeit szolgálják a magyar érdekekkel szemben, az önfenntartó erő részeként aktivizálódnia kell. Aktivizálódnia kell minden hitében és tudatában magyar embernek a Szent Korona Intézményrendszer visszaállítása lehetőségének megteremtésére azzal, hogy az április 12-i népszavazáson elutasítsák a magyar választók az EU-csatlakozást!

Az így létrehozott alapra kell felépíteni a Gondoskodó Magyarországot a jelenlegi, nemzetáruló kozmopolita politikai elit bukását véglegesítő országgyűlési képviselő választáson a Szent Korona Intézményrendszerét képviselő harmadik erő hatalomátvételével.

II.2. A közösség szerves egysége

A Szent Korona a területi (ökologikus) és a társadalmi (ökonomikus) – vagyis természetes – összhangot biztosítja.

Mint a magyar történelem során sokszor, ismét a Szent Korona egyik alapeszméje, a társadalmi csoportok érdekeit érvényesítő önkormányzatok kialakítása jelenti a megoldást.

Az önkormányzatok a keresztény értékrend alapján és a természetes érdeksorrendiség szerint építik fel a képviseleti rendszert.

A természetes érdeksorrendiség alapján minden társadalmi csoport saját érdekeit a többi társadalmi csoporttal kiépített kapcsolatain keresztül koordinálva képviseli.

A Szent Korona testét két alkotóelem, az államterület és a személyek alkotják. Ennek megfelelően alakul ki a képviseleti rendszer, amely a közhatalmat (a törvényhozó, -végrehajtó és bírói hatalmat) megosztja az alkotóelemek között.

Az Országgyűlés (a magyar társadalmi hagyományok szerinti Nemzetgyűlés) Magyarország legfőbb törvényhozó és a Szent Korona eszméjének érvényesülését ellenőrző szervezete.

Az államterület szerinti képviselők alkotják az Országgyűlés alsóházát, amely az ország törvényhozó testülete.

A személyek jellemzői szerinti társadalmi csoportok képviselőiből áll az Országgyűlés felsőháza, amelynek feladata a törvényhozás indítványozása, a törvényjavaslat elfogadása és a végrehajtás ellenőrzése, valamint az igazságszolgáltatás felügyelete. A Szent Korona tagjai az Országgyűlés felsőházán keresztül gyakorolják ellenállási és ellentmondási jogukat, amennyiben bármelyik választott képviselő (beleértve a kormányfőt is), ha az nem Sub Specie Sacrae Coronae (a Szent Korona eszméje szerint) jár el. ("... az állam javát és az ország, valamint a szent korona közös hasznát tartjuk szem előtt" – 1386. évi rendi törvény.)

(A Felsőház összetételét és feladatának alapját az 1926. évi XXVI. tc. képezi.)

Az államfőt a Szent Korona tagjai közvetlenül választják. Az államfő a Szent Korona első szolgája (primus minister). Gyakorolja a Szent Korona szellemisége által ráruházott jogokat. Kinevezi a végrehajtóhatalom és az igazságszolgáltatás vezetőit, az Országgyűlés mindkét házának ajánlata alapján.

II.2.1 Az államterület alapján felépülő képviseleti rendszer

Kiválasztódik település-részenként az ott lakók bizalmát élvező képviselő és a képviselőválasztáson. A választott képviselők alkotják a település az elöljáróságot. A képviselőválasztáson választják ki a település választói a település vezetőjét.

Az egy nagyobb település és a vonzáskörzetében lévő kisebb települések által meghatározott területet képviselő Járási Közgyűlésében egy település érdekeit a Községgyűlésen létszámarányosan választott személy képviseli.

Az államterület egy részének (vármegye) képviselőit létszámarányosan választja ki a Járási Közgyűlés. A vármegye képviselőiből létrejött Megyegyűlés választja ki tagjai közül rátermettség, elhivatottság alapján azokat a személyeket, akik az Országgyűlés alsóházában (törvényhozás) képviselik a vármegye érdekeit.

Az államterület képviseleti rendszere biztosítja, hogy a Szent Korona terület-alapeleme és a személyi alapeleme egységben képviselje érdekeit.

II.2.2 A személyek társadalmi csoportjain alapuló képviseleti rendszer

Az 1926. évi XXVI. tc. rendelkezéseit pontosítani kell – a Szent Korona eszme szellemében – a tényleges társadalmi rétegződés szerint, vagyis az alapján, hogy a társadalom a Szent Korona-tagok egyéni jellemzői szerint tagozódik szubjektív társadalmi csoportokra az etnikai-, a vallási-, a szakmai-, a nemek- és a kor szerinti különbözőségeiknek megfelelően.

Az egyes, szubjektív jegyek alapján szerveződő társadalmi csoportok tagjai Képviseleti Gyűlésükön határozzák meg, hogy tagjai közül – létszámarányos számban – kik képviselik az adott társadalmi csoport érdekeit az Országgyűlés felsőházában.

Az etinikai társadalmi csoportokat a Szent Korona államalapító (magyar) és államalkotó (történelmileg együtt élő, közjogilag elismert) népcsoport tagjai képezik. Azt, hogy ki melyik népcsoportba tartozik, az általa gyakorolt domináns kultúra határozza meg.

Értelemszerűen, egy személy csak egy népcsoport tagja lehet.

A vallási társadalmi csoportokat a Szent Korona testét alkotó személyek vallási hovatartozás szerint együvé tartozó emberek alkotják. Az etnikai csoportokhoz hasonlóan: államalapító vallás a magyar ősvallás elemeit magában foglaló kereszténység (nyugati-és keleti katolicizmus, valamint a protestantizmus) míg államalkotó vallások azok az egyistenhívő vallások, amelyeket a történelmileg együtt élő, közjogilag elismert népcsoportok követnek.

Értelemszerűen, egy személy csak egy valláshoz tartozhat.

A szakmai társadalmi csoportokat az azonos szakmát (hívatást) gyakorló Szent Korona-tagok alkotják. Az egyes szakmák (hívatások) képviselői az összes Szent Korona-tag igényeinek megfelelő tevékenységet végeznek. Az emberi szentháromság (lélek-, szellem- és test) harmóniáját biztosító hívatást gyakorlók – a lelki-, a szellemi és a testi egészség gondozója – Szent Korona-tanból eredően az élet alapjait biztosítják, míg a többi szakma (hívatás) gyakorlói a Szent Korona tagok egyéni adottságai szerinti életfeltételeket teremtik meg.

Értelemszerűen, egy személy csak egy szakmai társadalmi csoporthoz tartozhat, aktív, illetve tapasztalatátadó (nyugdíjas) korában.

A nemek és a kor szerinti társadalmi csoportokat a családi funkcióknak megfelelően alakítják a Szent Korona-tagok. A családi funkciókhoz való jog egyetemesen illeti meg azokat a családokat, amelyeket az államalapító és/vagy az államalkotó tagok alkotják. A család a magyar társadalom legszentebb alapja.

A családi egység védelmének funkcióját kortól és nemtől függetlenül kell képviselnie minden nem- és kor szerinti társadalmi csoportnak. A több korosztályt, egységként magában foglaló nagy család és a több gyermekes nagycsalád a magyar társadalom természetes alapja.

A magzat védelme a teremtett ember születés előtti élethez való jogát, a szülők felelősségteljes kötelességét jelenti.

A gyermek védelme a megszületett ember jogát jelenti ahhoz, hogy megszerezze az akaratszabadság feltételeit és felkészülhessen arra, hogy képessége (adottsága) szerinti részt vegyen a Szent Korona tagok igényei szerinti nemzeti vagyon-növekedésben. A magyar társadalom természetes jellemzője a családban nevelkedő gyermek, így a család kötelessége biztosítani a gyermek védelmének feltételeit.

Az anya védelme az anyának azt a jogát fejezi ki, amely első gyermeke fogantatásától illeti meg, és az anyai kötelessége teljesítésének feltételeit jelenti. Az anya védelmének biztosítása a család kötelessége.

A szülő védelme a családi életét az előző négy feltétel szerint élő Szent Korona-tag jogát jelenti ahhoz, hogy a tapasztalatátadás korában (nyugdíjas korban) lehetőséget kapjon szabad akarata összetevőinek átadására elsősorban saját családján belül. A szülő védelme a család kötelessége.

II.3. A Gondoskodó Magyarország élete

A Szent Korona Gondoskodó Magyarországa megvalósítja, hogy minden tagja jólétben éljen, vagyis jogainak és kötelezettségeinek teljesítésén alapuló igényei kielégítettek legyenek.

A jogok az igényekben jelentkeznek, amelyeket a kötelezettségek teljesítésével megvalósított lehetőségek elégítik ki.

Az igények és lehetőségek összhangban kell, hogy álljanak a Szent Korona eszméjével (Sub Specie Sacrae Coronae), vagyis "az állam javát és az ország, valamint a Szent Korona közös hasznát" kell, hogy szolgálják. Tehát nem sértheti a Szent Korona alapelveit:

-    Magyarország örök szabadságát (Hungaria semper libera),

-    a Szent Korona alkotóelemeit, az államterületet [(Szent Korona minden birtok gyökere (Sacra corona radix omnium possessionum)], valamint a népet és választott vezetőit (totum corpus Sacrea regni Corone, totum Corpus Regni), és azok

-    egy és ugyanazon szabadság ("Una et eadem libertas") jogát, valamint

-    az ellentmondás és ellenállás jogát ("ius resistendi et contradicendi"),

-    a szerves egység elvét és

-    a jogfolytonosságot, vagyis

-    Magyarországot, mint a szent és sérthetetlen köztársaságot (sacrosanta respublica).

A Szent Korona-tan fogalmak átértékelését jelenti.

Ezek közül a legjelentősebbek:

-    A kereslet-kínálat és ezekhez kapcsolódó fogalmak értelmüket veszítik, hiszen azok nem természetes, hanem mesterséges (manipulált) értékközvetítést jelentenek, aminek következménye az értékrend megszűnése és helyettesítése a pénz-centrikus értékrend nélküliséggel.

A kereslet-kínálat kizárólagosan az anyagi árutermeléshez kötődik és ezért értékelhetetlenné (értéktelenné) teszi az ember lelki- és szellemi vagyonát. Ugyanakkor áruvá (magántulajdonná) minősíti a termőföldet, amelyet, a magánszemélyek csak birtokolnak, hiszen a Szent Korona minden birtok gyökere (Sacra corona radix omnium possessionum).

Ezért kell a Szent Korona szellemében (Sub Specie Sacrae Coronae) a világ működése és fejlődése feltételeként az igények lehetőségekkel történő kielégítését meghatározni, amely együttesen képezi a vagyon növekedését, minden érdeksorrendiség által meghatározott szinten.

-    Miután nem a kínálatot növelő áru (ami manipulálva keresletet gerjeszt), hanem az igények kielégítése az értékközvetítés alapja, az értékmérés is ennek megfelelően történik. A jogok és kötelezettségek összhangján keresztül valósul meg a Szent Korona eszme, kötelezettségét minden Szent Korona-tag az igényt kielégítő lehetőség létrehozásával teljesíti, ezért tevékenységével nem a diktatúra szóhasználat szerinti "munkát" végez, hanem részt vesz a nemzeti vagyon növelésében. Tehát – a termőföldhöz hasonlóan – nincs munkaerő-áru és nincs munkaerő-piac.

Az egyenlőségelvűségből az következik, hogy a Szent Korona minden tagja az élet alapjait és az alapvető életfeltételeket egyenlően kapja a Szent Korona Államától, a kiegészítő életfeltételeket viszont annak arányában, ahogyan a Szent Korona vagyon növekedésében részt vállal. 

A Szent Korona elveinek megfelelően az objektív (települési) társadalmi csoportok önkormányzatai valósítják meg az érdeksorrendiséget, koordinált önellátás formájában.

A települések életfeltételekkel kapcsolatos igényeinek és lehetőségeinek felmérése meghatározza, hogy

-    az adott településen milyen szolgáltatásból, termékből milyen minőség és mekkora mennyiség az igény és

-    melyek azok a lehetőségek, amelyek ezt az igényt kielégítik.

Az igények és lehetőségek összevetésének – egy-egy szolgáltatásra vagy termékre vonatkozóan – három eredménye lehet:

-    azonos az igény a lehetőséggel,

-    nagyobb az igény, mint a lehetőség (igény-többlet) és

-    kisebb az igény, mint a lehetőség (lehetőség-többlet).

Az igény és lehetőség közötti eltérések kiegyenlítési sorrendje: a járás, a vármegye, a szomszédos vármegyék és az ország egésze.

Az igények és lehetőségek országosan mutatkozó, szolgáltatásra és termékre meghatározott különbségét elsősorban a környező országokkal, majd a koordináció folyamatos távolság-kiterjesztésével kell kiegyenlíteni.

A kiegyenlítés módja minden szinten elsősorban az önellátás teljessége feltételeinek megteremtése azzal, hogy az igény-többlet kielégítésével a lehetőség-többlet csökkenjen.

Az igény-többlet kiegyenlítése:

Az élet alapjai biztosításának (lelki-, szellemi- és testi összhang) kizárólagosan, az alapvető élelmiszer-ellátásnak és az energia-ellátásnak pedig főszabályként minden településcsoportban önellátás formájában kell megvalósulnia. Ennek érdekében a Szent Korona Állama biztosítja azokat a személyi- és tárgyi feltételeket, amelyek szükségesek az önellátáshoz.

Kivételesen: Ha az érdeksorrendiség egy adott szintjén – természeti adottság következményeként – az igény-többlet nem elégíthető ki, vagy a kielégítés olyan lehetőség megszűnésével történhet, amelyhez a nemzetnek alapvető érdeke fűződik, az érdeksorrendiségtől eltérő lehetőség-igénybevétel (végső esetben külföldi beszerzés) is felhasználható.

Az élet alapjain és az alapvető életfeltételeken kívüli szolgáltatások és termékek (termények) vonatkozásában mutatkozó igény-többlet esetén az igénykielégítés hatékonysága a mérvadó – az érdeksorrendiség elvének figyelembe vételével.

A lehetőség-többlet kiegyenlítése:

A kiegyenlítés sorrendisége:

A lehetőség-többlet olyan átalakítása az elsődleges megoldás, amely az igény-többlet megszüntetését eredményezi. 

A lehetőség-többlet felhasználása más társadalmi csoportnál jelentkező igény-többlet megszüntetésére koordináción keresztül.

Magyarország igény-lehetőség egyenlege:

Az élet alapjai:

A személyi feltételek lehetőség-többletet mutatnak, amelynek kiegyenlítése igény-motiválással, illetve a lehetőség-többletek átalakításával, illetve külföldi kooperációval lehetséges, de nem "szürkeállomány-kivitellel", hanem a szürkeállomány által létrehozott érték felhasználásával. A nevelés-oktatási, a képzési és az irányítási struktúra változtatása feltétlenül szükséges, hiszen az hit nélküli tudomány (szakbarbárság) az élet alapjain kívül az alapvető életfeltételeket is veszélyezteti. (MTA, MMA szerepe, egyházak nevelő szerepe a Szent Korona szellemiségben, test-egészségügy közellátó hívatássá nemesítése, művészet példamutató erejének helyes irányú felhasználása.) A tárgyi feltételek folyamatos fejlesztése a magyar szellemi érték felhasználásával és nemzetközi koordináción belül biztosítható.

Alapvető életfeltételek:

Élelmiszerellátás jelentős lehetőség-többletet mutat. A személyi feltételek igény-lehetőség egyensúlya megvan. A tárgyi feltételek igény-többletét az ember- és természetvédelmi szempontok figyelembevételével (hagyományos termékek és technológiák) kell elsősorban a lehetőség-felesleg átalakításával, másodlagosan külföldi koordinációval kiegyenlíteni.

A magyar igénykielégítés után maradó lehetőség-többlet elhelyezése nemzetközi koordináción keresztül lehetséges, elsődlegesen a kiegészítő életfeltételek biztosításának tárgyi eszközeinek cseretételezésével. 

Az energiaellátás igény-többlete alternatív energiaforrásokkal egyenlíthető ki. Ehhez a személyi feltétel biztosított, a tárgyi feltételek lehetőség-többlet átalakítással hozhatók létre.

Kiegészítő életfeltételek: (Országos szinten önellátás)

Lakásellátás: A személyi feltételek igény-lehetőség egyensúlya biztosított. A tárgyi igény-többlet az önellátási lehetőségek (pl. építőanyag-gyártás és gépgyártás) külföldi koordinációjával egyenlíthető ki.

Közlekedés, szállítás: A közúti-, vasúti-, vízi- és légi szállítás személyi feltételeiben az igény-lehetőség egyensúly biztosított.  A tárgyi feltételek közül az utak, vasúti pálya, vízi közlekedési útvonalak építése, karbantartása vonatkozásában jelentős igény-többlet mutatkozik, amelyet a szakmailag hasonló lehetőség-többlet átalakításával, eszköz-gyártással és az eszközök külföldi koordináción keresztül történő beszerzésével kell kiegyenlíteni. A közlekedési eszközök energia-átalakító részeit az energia-forrás változtatásával (alternatív energiaforrások) kell felváltani. A közlekedési eszközök gyártása elsősorban önellátás, másodsorban külföldi kooperációval valósítható meg.

Hírközlés, tájékoztatás: A személyi feltételekben mutatkozó igény-többlet (amely a diktatúra agymosó-eszközeként alkalmazott hírközlés miatt mutatkozik) az objektív tájékoztatás alapelvvé tételével kiegyenlíthető. A tárgyi igény-többlet a másutt mutatkozó lehetőség-többlet átalakításával és külföldi koordinációjával egyenlíthető ki.

Személyi szolgáltatások: Személyi feltételek lehetőség-többletet mutatnak, mivel a személyi szolgáltatások jelentős része átalakul: az élet alapjainak biztosítása (ápolás, gondozás, gyógyítás és megelőzés) a Szent Korona-tagok számára alapvető jog. Az egyéniséghez fűző szolgáltatások igény-lehetőség önellátása egységben van, személyi és tárgyi feltételeivel egyaránt, az egyéb szolgáltatások lehetőség-többlete csak átalakítással egyenlíthető ki.

Összesen:

Magyarország igény-lehetőség mérlege összességében – a szellemi érték és az élelmiszer-ellátás miatt – jelentős lehetőség-többletet mutat, ami ellentételezésével az alapvető életfeltételeket messze meghaladó, jólét élet biztosítható minden Szent Korona-tag számára. Így válik a XXI.  században a Szent Korona eszme a Gondoskodó Magyarország alapjává.

III. A Szent Korona eszméjének azonosságai és eltérései a globalizmus más alternatíváival szemben

III.1. Céljában

egyetlen gazdasági- vagy részmegoldást kereső alternatívával sem azonos, tekintettel arra, hogy a Szent Korona eszméje természetes, szerves egységként, demokratikusan működő társadalmat épít fel és működtet, és elvet minden, diktatórikus és/vagy nem az Isteni Szabályrendszer által meghatározott társadalmi és gazdasági megoldást. A Szent Korona eszméje a társadalmat fenyegető végveszély okát, a diktatúrát számolja fel, aminek természetes következménye az okozatok megszűnése.

Legközelebb áll David C. Korten célmeghatározása a Szent Korona eszméhez:

"Célunk az, hogy az intézményeknek olyan többszintű rendszerét hozzuk létre, amelyen keresztül megszüntethetjük a felesleges egymásrautaltságot, míg a megmaradókat a következő elvek alapján szabályozzuk:

-    A helyi irányítás megerősítése, a helyi erőforrások helyi hasznosítása.

-    Bármely helyi közösség számára megnehezíteni a termelés, illetve fogyasztás költségeinek más közösségekre való hárítását.

-    A közös problémák kezelésénél ösztönözni az együttműködést a helyi közösségek között."

(David C. Korten: "Tőkés társadalmak világuralma" – KAPU 1996 – 392. oldal)

III.2. Eszközeiben

a Szent Korona eszme azonosságot mutat mindazokkal az elképzelésekkel, amelyek a globalizáció egy-egy részterületének a Szent Korona-tannal összhangban lévő megoldását tekintik céljuknak:

-    a magyar földtulajdon védelme

-    a családok védelme

-    a szociális biztonság növelése,

-    az emberi jogok kiterjesztése az alapvető életfeltételekre,

-    a természetes környezet védelme, az okozott károk felszámolása,

-    a magánhatalom helyett közhatalom uralma,

-    a kozmopolita pénzuralom diktatúrája helyett nemzeti közös érdek képviselete,

-    a pénz természetes – értékközvetítő – szerepének visszaállítása,

-    a beruházások ösztönzése a biztosított piac alapján.

 (A hivatkozott anyagok mellett felhasználtam, a LELEPLEZŐ c. könyvújság 2003. V/1 számában megjelent alábbi tanulmányokat:

Drábik János: A pénzrendszer és az elit alkotmányozása,

Zétényi Zsolt – Balog Barna: Magyarország Szent Koronája és a Szentkorona-tan.)

Egyebek

Dr. Tóth Zoltán József docens, tanszékvezető

Nyugat-Magyarországi Egyetem, Geoinformatikai Kar Általános Jogi Tanszék

8000 Székesfehérvár, Budai u. 43.

Tel: 06 22 516 575

e-mail: toth.zoltan.j@freemail.hu, drtoth.z.j@t-online.hu

NYME Geoinformatikai Kar (http://www.geo.info.hu/portal2007)

Generálás: 3 December, 2007, 21:54

Végzettség:

- jogász

- politológus

- jogi szakvizsga

- állam- és jogtudományok doktora (PhD)

Tantárgyak:

- szervezéstan ; menedzsment

- alkotmányjog, jogelmélet

Kutatási témák:

- alkotmány- és közigazgatási rendszer változásai a 20. században

- tudományos rendszerek és alkotmányszemlélet

Publikációs tevékenység:

Könyvek

- Magyar közjogi hagyományok és nemzeti öntudat a 19. század végétől napjainkig. Szent István Társulat, Budapest, 2007. 348. o.

- Igazság és történelem. Molnár Tamás gondolatainak gyűjteménye. Szent István Társulat, Budapest, 2000. 332. o.

Társszerzőként

- A Szent Korona és a Szent Korona-tan.

In: Molnár Tamás ; Pap Gábor ; Pecze Ferenc ; Tóth Zoltán József ; Vass Csaba ; Zlinszky János: A Magyar Szent Korona és a Szentkorona-tan az ezredfordulón.

Szerk: Tóth Zoltán József, Szent István Társulat, Budapest, 1999. 267-382. o.

- A Szent Korona-eszme a 20. században. In: A Szent Korona-eszme időszerűsége. Szerk: Tóth Zoltán József, Szent István Társulat, Budapest, 2004. 315-475. o.

Jegyzetek:

- Magyar jogi hagyományok. Magyar Államtan. Tantárgyi jegyzet. KK207B Szent István Egyetem, Gödöllő, 2002. 70. o.

Cikkek, tanulmányok:

-Il principo de sussidiarietá nelle tutela delle minoranze. I diriti dell’humo (Anno V. n. 1. ;gennario ;aprile, 1994) Roma

- Cultural Policy and Cultural Diversity ; A Transversal Study” Hungarian National Report. Counsil of Europe; DGIV/CULT/POL/trans (2002)3. Prepared: The Ministry of Cultural Heritage, Budapest, 2002, Dr. Zoltán J. Tóth, 91. o.

- A nemzeti szimbólumok büntetőjogi védelme. Magyar Jog, A Magyar Jogászegylet folyóirata. Ötvenedik évfolyam. 2003. február. 2. 78-83. o. Ue: Jogtudományi Közlöny, LVIII. évfolyam, 4. 2003. április 195-200. o.

- Munkavállalói és munkáltatói érdekegyeztetések. In: Munkaügyi igazgatás és munkaügyi bíráskodás. Radnay József 75. születésnapjára. Ünnepi tanulmányok. Szent István Társulat, Budapest, 2006. 85-100. o.

Egyéb tevékenység: Tagja a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének.

A pilisi rejtély

A pilisi rejtély http://apilis.fw.hu/

http://www.dobogommt.hu/dobogo/main.php

 

Kirándulás Pilisszántóra (2004. IV. 24.)

Ellátogattunk Pilisszántóra a Dobogó túrák keretében. Itt először a templomban megtekintettük a "tüskés keresztet", majd ugyanitt Szőnyi József és Szántai Lajos előadását élvezhettük. Később felkerestük a szántói temetőben Szent Özséb "feltételezett" sírját. Innen egyenesen a Pilis Keresztjéhez vezetett az útunk, ahol ismét Szántai Lajos előadását élvezhettük. Ennek a kirándulásnak az első része ez a felvétel. A fájl 107 MB wmv.

http://dobogo.realsys.hu/letoltes/kirandulas1.WMV

Szent György nap lévén a Pilis Keresztjénél Szántai Lajos érzelmekkel fűtött szavaival legyőzte a rossz idő sárkányát. A felvétel első részében a templomi előadás végét tekinthetjük meg, majd a temetőbeli érdekességekről hallhatunk Aradi Lajostól, s a végén a fentemlített érzelmektől túlfűtött előadás található.

http://dobogommt.hu/letoltes/pilisszanto2.WMV

 

Kirándulás Pilisszentlélekre

A Szentlélek kiáradásának idején, Pünkösd előtt 2 nappal (2004. május 29-én) mi más is lehetett volna a kirándulás célja, mint Pilisszentlélek. A túravezetők: SZÁNTAI LAJOS, ARADI LAJOS, mindent elmondtak amit tudni illik a helyszínről történelmileg és vallástörténetileg. A felvételen a megnyitó előadás látható Szántai Lajostól. A fájl mérete 28 Mb.

http://dobogo.realsys.hu/letoltes/kirandulas4.WMV

Előadások

A Szent Korona felépítése, funkciója és szentsége – Németh Zsolt

A Szent Korona-tan és misztérium aktualitása – Kocsis István

Átalakítások a Szent Koronán – Németh Zsolt

A magyar királyok koronázási szertartása – Szántai Lajos

A Szent Korona "vizes" üzenetei és vízrajzi vonatkozásai, Keszthely kiemelt szerepével – Burucs Zoltán

A működő Szent Korona – Németh Zsolt

A Szent Korona-tan gyökerei és fejlődése – Tóth Zoltán József

 

Duna Televízió letölthető műsorai. http://www.szentkoronaorszaga.hu/letoltes.htm

Dr Varga Tibor letölthető előadásai: http://www.szentkoronaorszaga.hu/letoltes.htm

 

Dr. Szöllősi József előadása a Magyar Szent Koronáról, 1. rész 2. rész 3. rész

 

Sólyom Ferenc: Szent Koronás címerünk – avagy ősi jelképeinktől nemzeti színeinkig

       http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2007/november/30/13.htm

Linkek

http://szentkorona.lap.hu/

http://www.historia.hu/

MAGYARSÁGTUDOMÁNYI INTÉZET http://www.magtudin.org/

 

http://arvisura.lap.hu/

 

http://www.szentkoronalovagrend.hu/

http://www.szentkoronaorszaga.hu/alapitv.htm

http://www.arvisura.van.hu/

Szent Korona Szolgálat http://szksz.hu/

SZENT KORONA ŐFELSÉGE-CZEKE ANDRÁS HONLAPJA http://naptemplom.extra.hu/
http://szebbjovoert.net/

Eu nyet http://www.eunyet.hu

Hunfokos Szövetség

 



[1] http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0000001.TV

[2] Gyurcsány, Merkel és a Szent Korona: http://www.youtube.com/watch?v=ZcFkkqibE6Y&feature=related

[3] 1848. évi I. törvénycikk dicsőült József nádor emlékéről, 1876. évi III. törvénycikk Deák Ferencz emlékének törvénybe iktatásáról, 1925. évi XLV. törvénycikk Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar emlékének törvénybe iktatásáról.

[4] 1917. évi I. törvénycikk a Dicsőült Első Ferenc József király emlékének törvénybe iktatásáról.

[5] 1927. évi XXXII. törvénycikk Kossuth Lajos érdemeinek és emlékének törvénybe iktatásáról.

[6] 1917. évi VIII. törvénycikk a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről.

[7] 1945. évi IX. törvénycikk a Budapest, székesfőváros felszabadításánál elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről.

[8] 1938. évi XXIV. törvénycikk az országgyűlésnek Szent István király emlékére Székesfehérvárott tartandó üléséről.

[9] 1948. évi VI. törvénycikk a magyar köztársaság megalapításának és az 1848/49. évi szabadságharc és forradalom emlékére engedélyezendő közkegyelemről.

[10] 1922. évi XXIX. törvénycikk a soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról.

[11] 1896. évi VII. törvénycikk a honalapítás évezredes emlékének törvénybe iktatásáról.

[12] 1890. évi III. törvénycikk a gróf Andrássy Gyulának állítandó emlékről.

[13] 1898. évi XXX. törvénycikk.

[14] 1924. évi XIV. törvénycikk az 1914/1918. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről.

[15] 1907. évi XXVIII. törvénycikk.

[16] 1935. évi XI. törvénycikk a II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékét megörökítő kétpengős ezüstérmék veréséről, 1936. évi XXI. törvénycikk Liszt Ferenc emlékét megörökítő kétpengős ezüstérmék veréséről, 1938. évi IX. törvénycikk Szent István király emlékére ötpengős ezüstérmék veréséről.

[17] 1559. évi X. törvénycikk: reámutatás az okokra, amelyek miatt az országlakók nehezen adóznak.

[18] 1596. évi II. törvénycikk: az országlakók Ő császári felsége intelméhez képest a haza védelmére ott állanának, ha régi erejük és tehetségük megvolna.

[19] 1094/2001. (VIII.9.) Kormányhatározat, 4. pontja.

[20] 1152/1998. (XII. 1.) Kormányhatározat a Magyar Millennium megünneplésének irányelveiről.

[21] 2001. évi XCVI. törvény a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről.

[22] 2001. évi XVII. törvény az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról.

[23] 2001. évi XCVI. törvény, 146/1999. (X. 1.) Kormányrendelet, 2000. évi I. törvény, 1112/2001. (X. 4.) Kormányhatározat, 1083/2001. (VII.20.) Kormányhatározat, 1007/2000. (I. 18.) Kormányhatározat.

[24] 190/2001. (X. 18.) Kormányrendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal létrehozásáról.

[25] 149/1999. (X. 15.) Kormányrendelet a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációért felelős politikai államtitkárának feladat-és hatásköréről.

[26] 58/2000. (VI. 16.) OGY határozat, 1094/2001. (VIII. 9.) Kormányhatározat, 2001. évi LXIII. törvény, 244/2001. (XII. 14.) Kormányrendelete.

[27] 2001. évi XVII. törvény, 2001. évi LXIII. törvény, 57/2000. (VI. 16.) OGY határozat.

[28] 159/2000. (IX. 13.) Kormányrendelet 1., 7. §, 110/1999. (VII. 7.) Kormányrendelet 2. § (3) bekezdés.

[29] 1152/1998. (XII. 1.) Kormányhatározat a Magyar Millennium megünneplésének irányelveiről.

[30] 1112/2000. (XII. 23.) Kormányhatározat, 1139/2001. (XII. 26.) Kormányhatározat.

[31] 270/2000. (XII. 26.) Kormányrendelet az egyedi termelési támogatásról 2001–2002-ben.

[32] 1083/2001. (VII. 20.) Kormányhatározat a 2012-es nyári olimpiai játékok Budapest helyszínnel történő megrendezésének előkészítése érdekében OPEB létrehozásáról.

[33] Magyar Közlöny, 2001. december 31. Millenniumi Versenyfelhívás.

[34] 1112/2001. (X. 4.) Kormányhatározat.

[35] 1083/2001. (VII. 30.) Kormányhatározat 3., 10. pontja.

[36] Beiktatta a Ktv-be a 2001. évi XXXVI. törvény 58. §-a.

[37] 237/2001. (XII. 10.) Kormányrendelet a nemzeti gyászról.

[38] 2001. évi I. törvény, amelyet az Országgyűlés 1999. december 21-i ülésén fogadott el.

[39] 2277/1999. (X. 22.) Kormányhatározat a Szent Ist­ván-i államalapítás emlékének megőrzéséről és a Szent Koronáról.

[40] 26/2000. (VII. 6.) AB-határozat.

[41] 2000. évi XXXVIII. törvény a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény módosításáról.